Helyi és egyetemes

Születésének 80., halálának 30. évfordulója alkalmából nyílt tárlat Baász Imre (Arad, 1941 – Sepsiszentgyörgy, 1991) grafikus, akcióművész alkotásaiból péntek délután a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) emeleti kiállítóterében.

Dr. Bordás Beáta, az EMŰK vezetőjének köszöntője után Vargha Fruzsina alpolgármester szólt a szép számban egybegyűltekhez. Mindannyiunknak dolgoznunk kell azért, hogy lebontsuk az elmúlt évszázadok során régiónkra ráragadt képet, és ebben Baász Imre is a segítségünkre volt – jelentette ki a művészettörténész oklevéllel rendelkező tisztségviselő.

Dumitrescu Mircia grafikus, a bukaresti Nicolae Grigorescu Művészeti Akadémia professzora érzelmektől sem mentes, bensőséges hangnemben idézte fel román nyelven barátja és művésztársa emlékét. Az erényeiről szólva megállapította, hogy „a művész saját univerzumának a megőrzése az egyetlen módja a lelkiismerete mérésének, az egyetlen lehetőség a döntései ellenőrzésének, a véleményei és elképzelései megértésének. A művész egy nagyon érzékeny szeizmográf. Érint, találgat, keres, visszatér, megfigyel. Csak a félelem csaphat le rá, szédítheti el, vakíthatja meg. Szóval bátorság kell a művészethez, és Baásznak ez megvolt. És kitartóan követte a tudat humorral és drámával való felébresztése benne munkáló vágyának az útját, az elszigeteltség vagy a barátoknak hittek árulásai ellenére is.” Nem véletlen tehát, hogy a ’80-as években konszolidálódott kommunista diktatúrában a titkosszolgálatok fokozott figyelemmel kísérték minden lépését. Mint ahogy az sem, hogy a ’89-es változás után a Bukaresti Művészeti Akadémia grafikai tanszékének vezetésével megbízott Dumitrescu Mircia közbenjárására kinevezték az egyetem tanárának.

A tárlatot méltató Lőrincz Lili művészettörténész nem rejtette véka alá, hogy pályáján tulajdonképpen a Baász munkái iránt érzett kíváncsiság indította el. A művész grafikai alkotásairól szólva pedig megállapította, ezek „kettőségében, feszültségében tetten érhető a műfaj kétarcúsága”. A grafika ugyanis „mindig egyszerre hordozza magában a helyit és az egyetemest, egyszerre klasszikus és tökéletes terep a kísérletezésre”.

A kiállítás Baász Orsolya grafikus és Madaras Péter szobrászművész kurátorok által összeválogatott anyaga tulajdonképpen Baász Imre alkotói tevékenységének keresztmetszete. És megfogalmazásuk szerint az is volt a cél, hogy „bemutassa a művész útját a diplomamunkaként megvalósult Kalevala-illusztrációktól a halálos ágyánál készített utolsó tusrajzokig. De ugyanígy átfogó képet igyekszik nyújtani az általa használt grafikai technikákról és művészi önkifejezésének sajátos, újító módjairól, továbbá néhány installációt és performanszot is bemutat.”

A Székely Nemzeti Múzeumból, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központból, a kovásznai képtárból, a családtól és magánszemélyektől kölcsönzött, valamint az Erdélyi Művészeti Központ tulajdonát képező műtárgyakat bemutató tárlat szeptember 3-ig látogatható.