Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Helynévadási „visszásságok” 1918-2018 között

Helynévadási „visszásságok” 1918-2018 között Kultúra

A köpenyegforgatók – miután ölükbe hullott Erdély, mely országrészt megbecsülni sem tudják – helynévadási nehézségekbe botlottak, különösképpen Székelyföldön. Számtalan székely településnek román neve nem volt (miért is lett volna?), ám nevet kellett adni bármi áron. Már az 1919-es év elején egy bizottság járta Erdélyt, s romános „hangzású” nevekkel tűzdelték tele a térképet.

A román helynévadás nyakatekert indítékai – száz év múlva is – enyhén szólva mosolygásra késztetnek: Csíkszeredából „Ciuc-Sereda” lett, de Gyergyóalfalu megmaradt „Gyergyoalfalu”-nak… még 1919 szeptemberében is. Az ottani névadás második szakasza „Alfalau” lett, végül „Joseni”-ra alakult. Mindkét Hargita megyei településnél érezzük a kilógó lólábat, a nagymértékben latba vetett tükörfordítást. A földrajzi nevek gyűjtése és feldolgozása (értsd: magyarázata), Romániában 1854 után kezdődött, és a Marele Dictionar Geografic al Romaniei viszonylag hamar, 1898-1902 között jelent meg öt kötetben, G. I. Lahovari, C. I. Tocilescu és G. I. Brătianu szerkesztésében, érthetően csak a regáti településnevek elemzésével.

Hirdetés
Hirdetés

No, de térjünk vissza a honi tájakra: Kézdiszentkereszt neve az országúton: Poian, a vasútállomáson már „Poienița” szerepel. Más szavakkal: ugyanannak a falunak két hivatalos neve létezik, egy időben: egyik az országúton, a másik a vaspályán! Ez a fajta névadás nem egyedülálló: Imecsfalva az aszfalt­úton „Imeci”, vasúti megállóhelye már „Imeni”-t hirdet. Nem nagy az eltérés, akár meg is lehetne szokni…, de azért mindennek lenne (kellene lennie!) határa!

Hirdetés
Hirdetés

Kézdivásárhely „hivatalos” neve 1920-ban Târgul-Secuilor névalakban szerepelt egy rendőrségi pecséten. A sepsi, orbai és kézdi előnevek nemes egyszerűséggel lefordíthatatlanok. Egyes román helynevek bizonyításul szolgálnak, hogy igenis léteznek székelyek lakta területek: Tg. Secuiesc, Cristurul-Secuiesc és Odorheiul-Secuiesc…
A bökkenő most következik: ha az ENSZ (mint ahogy eddig megtette!) bekéri Romániától, s ezen belül Székelyföld dűlőneveit is, s azoknak a magyarázatát, akkor hogyan fogják románosítani ezt a – példaként felhozott – pár határnevet: Őrallős, Villánycsi, Ravaszlik, Orotás, Macó, Cserepeskő, Délő, Érkígyó, Visszafolyó… Már előre fojtogat a kuncogás, hogy az elkövetkezendő évezredekben minő toponímiai kecskebukák fognak születni… <<

Salamon Ferenc

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás
Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2018. november 8., 8:04
    ÉRTÉKELÉS: 1

    Vânători de Jos, Vilani, Răvăşani, Secera Ţiglar, Amiază, Pâraie, Râul Întors – úgyhogy inkább ne adjunk ötleteket!

    • User
      Dátum: 2018. november 8., 19:49
      ÉRTÉKELÉS: 0

      Majd mindent lefordítanak magyarról románra mint a kiskatona a viccben…musafir impusca,casa de culoare,santinela de gaura stb.De csodálatos módon Bálványos megmaradt! Nem lett belőle még Balvanios sem vagy mondjuk lefordításban Idolesti,természetesen mindkettő farkincás ‘s’-el.Ezt gyorsan levédem ,mert még rákapnak.

  • User
    Dátum: 2018. november 8., 9:44
    ÉRTÉKELÉS: 6

    Polyánt azért nem kellene ide keverni. 1913-ig a neve Kézdipolyán volt, akkor „magyarosították” (létezett hülyeség akkor is). Ma is mindenki Polyánba megy, nem Szentkeresztre.

    • User
      Dátum: 2018. november 8., 13:37
      ÉRTÉKELÉS: 3

      Nem is arról van itt szó, ha figyelmesen elolvassuk, hanem, hogy közúton poian a falu neve és vasúton meg Poienita! A lenyege ez akar lenni kedves hozzászóló! ha jól értelmeztem az írást!

  • User
    Dátum: 2018. november 8., 10:12
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Volt magyar időben is hasonló. Külön bizottság, amely magyar nevet adjon olyan tájegységeknek, ahol magyar embernek nyoma sem volt. A Maroshévízet is így találták ki. Én tanítottam egy görgényvölgyi faluban- Șerbeni- az igazgatónő mutatott egy negyvenes évekbeli dokumentumot magyar pecséttel: Soropháza. A helybelieknek biztosan nem esett jól, mert az első magyar tíz kilométerrel arrébb volt csak.

  • User
    Dátum: 2018. november 8., 14:45
    ÉRTÉKELÉS: 6

    Maroshévíz eredetileg Gyergyószékhez, azaz a székelyek földjéhez tartozott. A települést 1567-ben Petrichevitch Horváth Kozma vécsi várnagy alapította, a Bánffy Pál által birtokolt területre három moldvai családot telepített le, és e településnek a Taplócza nevet adta. Ezt a szót már a XV. században is megtaláljuk latin, és nem cirill betűkkel írva, ami azt bizonyítja, hogy e név magyar-szláv, és nem román eredetű. Miután 1658-ban a térséget a moldvai tatár csapatok Pintea vezetésével teljesen elpusztították, a Bánffyak 391 jobbágy családot telepítettek Dédáról Taplóczára. Tehát ha valaki utólag magyar nevet (Maroshévíz) adott neki, azt teljes joggal tehette.

  • User
    Dátum: 2018. november 8., 19:04
    ÉRTÉKELÉS: 1

    Tapolca-Magyarországon,Teplica-Ukrajnában,Taploca -itt…szláv elnevezések,jelentése meleg víz,hévíz/hővíz/A szlávok már a VII.k században errefelé jártak feredőzni.Toplita tehát egy átvett /örökölt/ név.

  • User
    Dátum: 2018. november 9., 12:00
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Emlékszem, gyerekkoromban vagy a közúti táblán ,vagy a vasútállomásin az ImeciU név állt.Az iu végződés olyan dallamosan hangzik,olyan mioritikusabb no.A falau végződésű olyan ellopott hangzású ,nem beszélve a Sederhat nevű Arad megyei településről amit csak egyszerűen átírták fonetikailag ,csak magyar értelme van…az meg nevetséges lett volna ha átkeresztelik Murenii din Spate-re.Az csak akkor logikus,ha lenne egy Murenii din Fata.Ahogy van de Sus és de Jos.