Hiába koldulta a Szépséget

Ha április 11., akkor József Attila. S persze, Költészet. Április 11. A magyar költészet napja. Lehetne akár az egész földkerekség költészetének napja is, hisz nála elhivatottabban, érzékenyebben talán senki nem beszélt az Emberségről, a Szépségről, s még a Szegénységről sem.
Nem tudhatjuk, mivé válhatott volna, ha oly korán nem zárul le élete, s vele együtt az a kibomlóban lévő nagy ívű alkotói pálya, amely félbeszakadt ugyan, de méreteivel, hatásával, felmérhetetlen gazdagságával ma is csillogó fénypontja a legcsiszoltabb művészi égboltnak. Sokan és sokszor tették és teszik fel a kérdést: miként magyarázható, hogy a legrangosabb magyar költők egészen mélyről emelkedtek fel, nem ágyban, párnák közt születtek, nem főúri hintókon járták keresztül-kasul a sorsukat, hanem legtöbbször félresodródva, félresodorva adták tudtára a világnak, hogy milyen is az élet ott alant.
És éppen József Attilától tudjuk meg legőszintébb vallomásaiban, hogy ez a mostoha föld azoknak (is) a hazája, akik idegenek megsemmisülő javait siratják a grófi szérűn, akik husánggal kergetik el az értük égő képviselőjelölt-költőt, akiknek mindenét elsodorta az ár, s városszéli utolsó menedékük, az összeomlás előtt álló kunyhócska is leégett. Akik sortűzzel szembenézve meneteltek olyan álmok felé, amelyekből aztán végleg kiszorították azok, akik ügyesen átevickéltek az áron, s a csúcsra érve megtagadták a hullámokat.
A költők szíve mindig tele szeretettel, ajkukon simogatóan csörömpöl a szó, s szerencsére, a mi szerencsénkre soha nem fogják be szájukat, s elképzelt bajszukon ott csüng a morzsa, a holnap csírája. Szeretni tudnak, nagyon tudnak szeretni a költők, s magukhoz ölelnek mindenkit, akiben ott lappang a szerelem és szeretet éhsége. Általuk, verseik által leszünk magunk is a Szépség koldusai, vágyakozói valaminek, amit tulajdonképpen a költők fogalmaznak meg helyettünk.
Ezt tanuljuk el József Attilától is, akinek arra is volt ereje, hogy gyönyörű ringatást kívánjon az őt elhagyó kedvesének. Az Ő születésnapján tehát próbáljuk azt keresni, ami annyira kezd hiányozni mindennapjainkból: a szépséget, a szeretetet, a megnyugtató ringatást.