„Hiányzik a jó pityókás kenyér”

Erdély jól ismert énekesnője, a sepsiszentgyörgyi Dancs Annamari tíz éve szerződött a Budapesti Operettszínházhoz. Azóta számos operett- és musicalszerepet eljátszott, született egy kisfia, Ádám, aki nemsokára négyéves, illetve 2018-ban újra rátalált a szerelem is.

A koronavírus-járvány nem nehezítette meg az énekesnő életét, sőt 2020-ban egy gyereklemezt is sikerült kiadnia, hamarosan új dallal készül. Annamarival a kiköltözésről, az elmúlt időszakról, az újonnan megjelent lemezéről beszélgettünk.

– Hány év telt el azóta, hogy Budapestre költöztél?

– Tíz éve lesz március végén. Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt, hiszen ez nem volt egy tervezett eljövés otthonról, csupán a színházi munka miatt döntöttem így. Egy idő után nagyon nehéz volt, hogy folyamatosan utazok a két ország között. Először béreltem egy kis lakást, de ahogy gyűltek a feladatok, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy itt most már otthont kell teremteni, és nem csak bőröndből, egyik albérletből a másikba élni.

– A tíz év alatt gondoltál arra, hogy jó lenne hazatérni? Visszaköltözni Sepsiszentgyörgyre?

– Igen, de aztán született egy kisfiam, akinek az apukája tősgyökeres budapesti, vele is tartani kell a kapcsolatot, annak ellenére, hogy már nem élünk együtt. A másik dolog, hogy amire eldönthettem volna, hogy hazaköltözöm, arra már úgy kialakult Budapesten egy élet, hogy nem tudtam volna folytatni az otthoni életemet.

– Miben jobb kint az élet, mint itthon? Számos fiatal ott folytatja az életét az iskola befejezése után. Mit gondolsz, miért?

– Szerintem nem arról van szó, hogy kint jobb az élet, mert nekem iszonyatosan hiányzik a családom, sőt, nagyon sok minden hiányzik Székelyföldről, ami Budapesten egyáltalán nem pótolható – ilyen a jó pityókás kenyér –, vagy a baráti összejövetelek, amely szív-lélektalálkozások voltak, és úgy érzem, ez Budapesten nem annyira alakult ki. Az, hogy a fiatalok miért hagyják el otthonaikat, elsősorban a karrier miatt, vagy olyan célok és álmok megvalósítása miatt, amelyek otthon nem adottak. És persze számtalan olyan példa is akad, hogy a hosszú külföldi évek után hazatérnek, és a tapasztalatokat, tudásukat otthon kamatoztatják.

– Hogyan telt a 2020-as éved, milyen nehézségeken kellett átgördülni a vírus miatt?

– Az év utolsó napjaiban összegeztem, hogy mit hozott és vitt 2020. Én mindig is pozitív embernek tartottam magam, azt néztem, hogy a pohár fele tele van, és úgy gondolom, hogy az idén végre megtörténhettek velünk olyan dolgok, amelyek eddig nem, tudtunk örülni az apró dolgoknak is, értékelni minden együtt töltött pillanatot. Én azt hiszem, az elmúlt év az összes nehézségével és drámájával együtt egy tanító év volt.

– Téged mire tanított?

– Türelemre és elfogadásra.

– Elkaptátok a vírust?

– Nem, hála Istennek, a családból eddig mindenki egészségesen vészelte át a járványhelyzetet.

– Milyen az élet a színházban?

– Csendes és más. Most újra elkezdtünk a próbálni, streaming-előadásokat rögzítünk, amelyeket online is meg lehet nézni. Ennek azért is örülök, mert Erdélyben is elérhetőek ezek az előadások. Íme, a járványhelyzet egyik pozitívuma, hogy nem kell több száz kilométert utazni egy operettszínházas előadás megtekintéséhez! A nézők nemsokára a La Mancha lovagja, valamint a Rebecca című musicalek női főszerepeiben láthatnak. Nagyon várjuk, hogy végre közönség előtt is játszhassunk, de még nem tudjuk, ez mikor lesz.

– Új gyereklemezed jelent meg Mi leszel, ha nagy leszel? címmel. Honnan jött az ötlet, mi inspirált?

– Az ötlet már akkor megszületett, amikor várandós voltam, és az inspirációt a kisfiam adta, hiszen anyukaként egy cuki, örökmozgó, négyéves gyerkőc mellett bőven akad inspiráció. Próbáltam olyan dalokat írni, amelyek nem csak a gyerekek számára élvezhetők, hanem a szüleik számára is. Felelősségteljes az ilyesfajta alkotás, igyekeztünk olyan lemezt létrehozni, amelyben van nevelőjelleg, egy kis csintalanság, illetve olyan témák is, amelyek a mindennapi életben megtörténnek, léteznek.

– Van rá kereslet?

– Van, hála Istennek. Magyarország és Erdély-szinten is forgalmazzák. A visszajelzések pedig nagyon jók, már alig várom, hogy a gyerekközönségnek koncertezhessek.

– Hogyan tovább, lesz még új lemez?

– Most egyelőre nem. Egy világjárvány kellős közepén készítettem egy lemezt, amely szellemi és anyagi befektetés volt. Új dalban azonban gondolkodom, ezzel a negyvenedik szülinapomra szeretnék előrukkolni.

– Mikor találtad meg a nagy Őt?

– Életem egyik legnehezebb időszakában, 2018-ban találkoztam Lászlóval. Szerencsések vagyunk, azóta is boldogságban, egyetértésben élünk, és a kisfiam számára is egy igazi családfő.