A középajtai ember és a hang

Hideg, esős ősz járt Évegcsűr felé. Egy lovasszekér csörömpölt ki az Antonescu-féle úton, a Feredő irányából. Középajtára tartott. A csillagok éppen akkor hullatták le könnyeiket a kopár évegcsűri legelőre, talán a sok hős fiatalt siratva, akik messze távol fogságban raboskodnak, vagy talán jeltelen sírokban alusszák örök álmukat.

Hirdetés

Nyíres-tetőt gyönyörűen megvilágította a Hold, a megdermedt fűszálakat pedig teljesen ezüstbe öltöztették a ráhullajtott könnyek, a hóharmat.

A fiatal fogatos, amint a tetőre kiért, visszaült a szekérre, addig a szekér mellett gyalogolt, hogy a nagy emelkedőn könnyebb legyen a lovaknak. A lovak már megszokták a járást, hiszen minden hétvégén megtették ezt az útvonalat. A Feredőtől Középajtáig. Vagy öt kilométerre lehetett Évegcsűrtől.

Amint a tetőre kiért, egyik szél tépte, bogos bükkfa mögül egy vastag hang szólította meg:

– Állj meg azonnal!

A fogatos akaratlanul is engedelmeskedett a hangnak, és megállította a lovakat. Embert nem látott, csak az árnyékát a bükkfa mögül, amelyet az ezüst hold fénye vetített a megdermedt fűszálakra.

– Van egy nagy hátizsák ott az út szélén – mondta a hang. – Azt vedd el, vidd be Évegcsűrre, és az utca sarkán van egy zöld kapu, nyisd ki, s tedd bé a kapun belül, de nehogy megnézd, hogy mi van benne.

A fogatos úgy is tett, ahogy a hang kérte, onnan a vén bükkfa mögül. Felvette az útszéléről a hátizsákot, és a faluban letette a kért helyre. Nem tudta, hogy mi van benne, nem is merte megnézni, mert az erdővidéki falvakban híre volt, hogy az évegcsűri emberekkel vigyázni kell, mert ott mindenkinek puskája van. Annyi biztos, jó súlyos volt, nem is tudta volna egy ember a hátán a faluig cipelni.

A fiatal fogatos miután a csomagot letette, folytatta az útját haza, Középajtára. Nem is beszélt az esetről senkinek.

A következő hétvégén, hazafelé tartva a Feredőről ismét megszólalt a hang a bükkfa mögül:

– Állj meg azonnal! Ott az út szélén van két hátizsák, tedd fel a szekérre, az egyiket tedd le Évegcsűrön a zöld kapun belül, a másikat pedig vidd haza, az a tiéd. De nehogy megnézd, mi van benne, csak amikor hazaértél.

A fogatos úgy is tett. Az egyik hátizsákot letette Évegcsűrön, a másikat pedig hazavitte Középajtára. De az olyan súlyos volt, hogy alig bírta be a házba. De most is eleget tett a kérésnek, és csak otthon a házban nyitotta ki a hátizsákot.

Friss vaddisznóhús volt benne.