Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Beavatás

Beavatás Hintaszék

Hűvös őszi reggel megfigyelő érkezik az Olt menti bányába. A román főnökség úgy döntött, hogy kiküldenek egy zöldfülű mérnököt, ide a székelyek közé, hátha tanul valamit, megérti, hogy működnek a dolgok errefelé.

Ki is jön azonmód egy szipkanyakú illetékes, egy olyan igazi „fontos ember” alkat. Magyarul egy szót sem tud, hát kirendelnek melléje egy embert a tanácstól, hogy fordítson. Na, az illetékes elvtárs összejár mindent a bányában: nem elég habos a felmosó víz, nem elég tiszták a kőhordó kocsik, túl hangos a gép. Egyszóval mindenbe beleköt, ami csak az eszébe jut, csak hogy megmutassa, ő a főnök. Amikor a kantinba készülnek ebédelni, észreveszi, hogy egy macska ólálkodik a kantin előtt.

– Miféle macska ez? – kérdi rögtön a kijelölt tolmácsot, aki tovább kérdezi az ott lévő emberektől.

– Ja, hogy ez a macska? – feleli az egyik sofőr. – Az a vállalaté, tudniillik a macska megfogja az egereket, s akkor azok nem járják a konyhát.

– S aztán miért ilyen sovány? – kérdi a fordítónk a nagyon fontos román elvtárs utasítására.

– Mert csak egeret eszik, azért – mondja sunyi mosollyal az arcán a sofőr.

Megint összeráncolja a homlokát az igen fontos elvtárs. Itt az újabb alkalom, bele lehet kötni valamibe. Ezek a székelyek éheztetik a vállalati macskát.

– Ne hazudjon ember, nincs az a macska, amelyik csak egeret eszik. Vállalatunk macskája nem lehet sovány. A kommunizmus munkása nem lehet alultáplált – fordítja átszellemült arccal a bérenc, már-már saját magát képzeli nagyon fontos embernek.

– De ha mondom, ez a macska mást nem eszik meg. Még a húst se eszi meg, csak hányódik előtte. Tudja, kérem, itt felénk nagyon komolyan veszi mindenki a dolgát. Még a macska se hajlandó mást megenni, csak az egeret, mert ez a feladata. De tudja-e mit? Mondja meg az elvtársnak, hogy bebizonyítom, de nincsen ám az ingyen.

– Hát, mit kérnél?

– Én egy láda sört, munka után legyen, amit megigyunk a fiúkkal a korcsomában.

– No, idehallgass, azt mondja az elvtárs, hogy ő veszen egy ládával, ha igazad lesz, de ha neki lesz igaza, akkor te kettőt veszel, nehogy őt nézd hülyének.

– Jól van – vágja rá a sofőr határozottan.

A nagyon fontos elvtárs kér egy bécsi szeletet a konyháról. Gondosan összevágja apró darabokra, hogy a kis cirmos munkás könnyen tudja megrágni. Kávéscsészében rakják ki a finomságot a kantin küszöbére. Szerencsétlen macska úgy meg van illetődve, nem mer odamenni. Kezdi hívogatni a nagyon fontos elvtárs: Haide, haide! De a macska nem mer odamenni.

– Nem úgy kell azt – mondja a sofőr. – Piszuuu-pisssz-pissszzz!

Erre a macska bátorságra kap. Elkezd óvatosan odasomfordálni. Szegény sok seggberúgást kapott életében, amikor a konyháról próbált lopni. Tudja jól, mitől fél, sokszor dobták már meg a sapkájukkal a bányászok. Már szinte ott van a kávéscsészénél. Elkezdi szagolgatni a finom bécsit. Szeme sarkából meg mindig az embereket figyeli, nem meri beledugni az orrát. Szagolgatja-szagolgatja, egyszer aztán megszólal a sofőr: – No, románul mondom, hogy az elvtárs is értse: MÖN-KÁCCCCC! – ordítja jó hangosan. Ebből a macska a „káccc” részt hamar megértette, mert vágtában hagyta el a küszöböt. A sofőr széles mosollyal áll, a fordító sem bírja már hivatalos pofával, a leskelődő konyhások pedig a hasukat fogják az elfojtott röhögéstől.

Este a korcsomában jókat derülnek, amíg a megnyert láda sört isszák. És ha valaki nem hinné el, hogy nálunk felé ilyen kötelességtudó macskák vannak, jöjjön el hozzánk, és egy láda sörért bebizonyítjuk.

Bartha Lóránt

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás