Versek

Én azokat szeretem

Én azokat szeretem, akik megértik a szót,

kiknek szemében égővörös tűz tombol.

Én azokat szeretem, akik levedlették a szégyen

százszínű álarcát, akik szavában elég a hazugság.

Én azokat szeretem, akik megfogják a zászlót,

aranysávú lobogó, bizalmuk az úrban.

Én azokat szeretem, akik évtizedek óta…

– az enyéimért a tűzbe mennék újra!

Borbáth Sándor

Néma jelentés

nálunk minden a régi

a vének kibeszélik a papot

de azért várják minden este a csordával

a fölszarvazott hitet

itt mindennek nyoma van

mint az elvetélt gyermek lelkének

korcs vágynak önimádatnak

a vizezett tejnek

úgy élnek itt nem mint régen

egymás húsába marva

ropják a csárdást összevissza

mulatnak a szomszéd rokkant lelkén

s az ősi szüzeket szerre megerőszakolják

nálunk itt minden nem a régi

a kenyér íze

füvön a hajnalok könnye

valami műkovászból gyúrják a napokat

vigyorgó maszkokat tesznek házaikra

a kapukra és kínjukban hazudják

hogy boldogok

és húzzák a barázdákat egymás közé

hogy a napok ne teljenek el eseménytelenül

s fölhevített kemencékbe

dobják be arcukat.

Korrajz

az éj leple alatt

a várost ellopták

a munkába sietők

döbbenten észlelték a hiányt

otthon megvitatták az eseményt

kezdődött a sorozat

a Központ megszüntette az áramot

szidták a rendszert

a papot veszett kutyát

végül elaludtak

mint a gyerekek

G. Szabó Ferenc