VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak é...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az éjszaka közepe volt, és kilátástalannak tűnt minden. A barátok sem jöttek el, de ők mégis elindultak. Az asszony bekapcsolta a rádiót és a navigációs rendszert. Egy kellemes női hang szólalt meg: „A következő sarkon forduljon jobbra, majd megint jobbra, aztán hajtson a körforgalomig egyenesen.” Utána csend lett, csak a rádió szólt. Majd hirtelen ismét a robothang: „Forduljon vissza! Forduljon vissza!” Az asszony közbevágott: Állj meg, mert a GPS elvesztette a jelt, és összezavarodott.
A férfi félrehúzott, közben szólt a rádió, a zuhogó eső hangja egyre erősödött, a GPS összevissza beszélt. Hátul a kislány motyogott valamit, mindketten rámordultak, hogy nem értik, mit mond…
Újra csend lett. Az eső alábbhagyott, a kislány a hátsó ülésen elaludt. Már túljutottak a Kárpátokon, amikor virradni kezdett. A felhőfüggöny szakadozni kezdett. Hirtelen felbukkant keleten a napóriás vörös korongja, és szembesütött. Mintha szégyenkezne valamiért. Az autópálya végtelene megnyílt a kék autó előtt.
A szállás jó volt. Az ajtó előtt egy hatalmas fügefa nyújtózkodott a tető fölé. Kimentek a partra sétálni. Furcsa volt, mert otthon sosem szoktak. Szinte orkánszerűen fújt a szél, a hullámok nagyok voltak. A kislány félt tőlük. A férfi megjegyezte, hogy mindenütt sok a szemét.
– Miért kell mindig mindent elrontani? Neked semmi nem tetszik! – szólt az asszony, de közben tudta, hogy a férfi nem akarta ezt az utat, ő erőltette rá, kárpótlásul egy másikért.
A férfi nem szólt, elfordult, és rágyújtott egy cigarettára. Közben arra gondolt, hogy jólesne most egy hideg sör.
A víz kellemesen meleg volt, ennek ellenére csak itt-ott lehetett látni egy-két fürdőzőt, biztosan a nagy hullámok miatt, gondolta. Élvezte a hullámok ringatását, közben a feleségét figyelte a kitérített pokrócon, és a kislányát, aki a parton kagylókat gyűjtött. Hirtelen minden eltűnt a szeme elől. Úgy érezte, megfullad. A víz alá került. Levegő után kapkodott, de csak a sós tengervizet nyelte. Nem emlékszik, mennyi ideig tartott ez… Aztán egy újabb hullámlöket a talpa alá tolta a homokos talajt. Az asszony még mindig a pokrócon napozott, a kislány már a fejük fölött elhúzó repülőt nézte, és valamit kiabált feléje.
Hazaértek.
– Féltem ettől az úttól – mondta a férfi.
– Tudom – válaszolta az asszony, és hosszasan átölelték egymást.
Peti Botond