VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak é...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A virágot, mi sárgán fénylik
a központi park díszeként,
a szobrot, melyet nem ismertem
érkezésem idején,
az embert, aki köszönt reggel
munkába sietvén,
s már az ajtó csapódott,
ha netán visszaköszönék,
itt hagyom én.
A fát, minek az árnyékában
ezt a verset írom én,
a használt ruhabolt sarkánál
az átverés nagymesterét,
ki minden nap leszólított,
merthogy kincset érek én,
gondolván, a válltáskámban
már a pénzem el nem fér,
mind itt hagyom én.
Barátaim, szélhámosok
kinek pénzem nem elég,
s az esti sörnél pár pletykánál
többet senki nem beszél,
ülünk, s hogyha netán a csend
már-már szemrehányásként
érezteti, unjuk már így,
hazamegyünk lassanként…
itt hagyom én.
A sok autót, mi ébredéskor
nyugodt reggelt nem ígért,
a sok álmot, mi ide fűzött
e városhoz, remélvén,
gyermekem is napvilágot
ezen földön lát majd még,
égő szíved, ami értem
dobogni meg nem szűnék,
mind itt hagyom én.
Ha az alkony szemeidben
könnyet fakaszt, öntözvén
a kelő Hold sugarában
megcsillanó égszínkék
kéknefelejcs bokrokat,
és te nem érted – most miért?
Emlékeid közt a képem,
s tudd, úgy szép, ha mindig él…
Ha mindig él.
Lukács Helga Erika
Gratulálok Helga, örömmel olvastam soraid!