VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak é...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ezzel úgy vagyok, mint sokan mások, akinek magyar az anyanyelve…
Imádom a költészetet, ezen belül József Attilát. Számomra a költészet, a Vers non plus ultrája ez:
A semmi ágán ül szívem,
Kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden,
S nézik, nézik a csillagok.
Ezt hittem. Egészen máig, 2019. szeptember 9-ig. Pontosabban hajnali 5 óráig. Mert most, így hajnalosan, valaki-valami ezt súgta nekem: nem. Neked nem szabad EZ legyen a kedvenc versed. A te kedvenc versed ez:
Vers a fogoly katonákról
Verd meg, Isten azt az urat!
A ki háborut indittot.
Sok szép embert össze szedik,
Fegyverekkel fel szerelik.
Nem számitnak ök még arra,
A sok szomorú napokra!
Mit fog még e nép megérni,
Sok szép apa fog meg halni…
A szent írás meg azt irja,
Az ember egymást ne bántja.
Mit értünk a háboruval…
Hát vers ez, kérem? Igen. Ma ez a vers nekem. A költőjét úgy hívják: Páll Béla. Foglalkozása: cipészmester. Született:1894. február 10-én Szentkatolnán, földműves családban. Végzettsége 6 elemi iskola. Megírta az ötéves szibériai fogságának történetét is. Valószínű azért, mert a lánya, Páll Katalin biztatta erre. A naplója mellett két verset is írt. A napló és e két vers itt rejlik nálam sok-sok éve. És én, ki tudja, miért (hanyagságból? lustaságból?), hallgattam erről. De most, 2019. szeptember 9-én reggel 5 óra 36-kor felébredtem, s Valaki ezt súgta nekem: írd meg! Írd meg, hogy a te kedvenc versedet Páll Béla írta. Írd meg ezt Érte, írd meg Édesanyádért, akitől te mindent tanultál; Édesapádért, aki az emberi tartást ajándékozta neked, és írd meg mindazokért, akik számodra a világon a legfontosabbak… Írd meg a családodért. Írd tovább ezt a verset!
Verd meg Isten!!
Jaj, ne! Ne verj meg, Istenem, senkit.
Légy szelíd, mint a Fiad.
És bocsásd meg a vétkeinket!
És dobd vissza kenyérrel.
De gondolj azért néha azokra,
Akik Téged mindennél jobban szeretnek!
S akiket ama háború
Kifosztott legdrágább kincseikből…
Pedig látod, hogy mennyire imádnak Téged
és Fiadat?
Jaj, jaj, Istenem!
Mit fog még e nép megérni…
Mit fog még e nép megérni???
Mit fog még e nép megérni!!!
Andante (variáció)
Hazádnak rendületlenül…
Csak suttogj bölcsős éneket.
A nagyvilág most e kívül
Szeretne látni tégedet.
A nagyvilág, mely sors keze
Gyanánt diktátorod
Volt, s így maradna végzetül
Míg eljön a torod.
Ez balszerencse, végveszély,
Vagy fátumod beszél?
A leplet, mely most éjsötét,
Elsöpri majd a szél?
Légy szelíd, csöndes, angyali,
Ne orkánkodj-hevülj,
Bár tudjuk jól – a víz az úr,
Egyre hazább röpülj…
S ahogy téged itt egykoron
Anyád ápolgatott,
Kezedre szállva hópihéd –
Bűvöld a holnapot.
(És bent, de halkan, szótlanul
A kőre kő kerül.
És izzón tör majd fölfelé,
Hogy rendületlenül.)
S így – gondolom – lányod, fiad,
Nézve az ég fele,
Majd megszavazza nélküled,
Áldjon vagy verjen-e.
Nagy-Babos Tamás
Bocs. Nem ápolgatott, hanem apolgatott.