VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak é...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Éjfél után verejtékben ébredt a szoba végtelen csendjében, az éjszaka némaságában. Nem tudott visszaaludni, felkelt és járt, hidegséget érzett a hátán, kissé már reszketett is. Nem tudta mitévő legyen. Fázó testére kabátot vett, kiment a teraszra. Először a tekintete a mélyen alvó kutyára esett, aztán egy nagyon erős fénylő pontban akadt meg a szeme. Kedvenc planétája volt az, a Jupiter. Közben a város mély álmát aludta, a levegőben is érezni lehetett a mélységes csendet. A fénypont annyira tiszta és lenyűgöző szépségű volt, hogy nem tudta levenni róla a tekintetét egy pillanatra sem. Talán most látta igazából a legszépségesebbnek a planétát. Megszilárdultak köztük a sugarak, érezte már nem fázik, nem tudta, nem értette miért olyan boldog. A fénypont egyre növekedett, szinte eltakarta az égboltot.
Teste könnyeddé vált, arcizmai ellazultak, a lábai már nem érintették a terasz padlózatát. Csak szállt, csak szállt, magasba emelkedett, a földet egy eltűnő fénypontnak látta. Azután egy „fehér” szobában találta magát, nem tudta hol van, ismerősnek találta a helyet, az embereket, a környezetet. Értette mindenkinek a gondolatát, érezte a szívük melegségét, megértett mindent, mindenkit ismert, csak nem tudta mikortól meg mióta. Úgy érezte, túlszárnyalta az idő meg a tér birodalmait, mindenkit egyformán szépnek meg fiatalnak látott.
Megszűnt a szó hatalma, nyitott szívvel vette magához a rezgéseket, melyeket ajándékul kapott. Megmagyarázhatatlan élményei voltak, belátta az egész csodálatos univerzumot, képes volt egyidőben bárhol, bármikor megjelenne.
Úgy érezte, hogy az emberek megváltása a feladata. Elhatározta, beleavatkozik az ember göröngyös történelmébe. Sikerült is megjelennie különböző időkben, különböző helyeken. Úgy látta, sikeres a beavatkozása a történelemben. Észrevette, hogy láthatatlan, megfoghatatlan az „emberek” előtt. Szeretett volna segíteni, de lehetetlen volt. Csak szemlélni tudta az emberek hatalmas botlásait, fájdalmas hibáit. Nagy fájdalmat érzett szívében, fájt, hogy nem tudta a vérző sebeket meggyógyítania. Úgy érezte, mindenkit megkülönböztetés nélkül szeret, mindenkinek megbocsájtott, átformálta a gyűlölet kígyóját magasan repülő bölcsesség-madárrá, mely fentről szemlélve mindenkit elfogadott. Ezért úgy érezte, vissza kell szállnia a tér meg az idő megtestesült földi határaira. Megértette, hogy a létnek szüksége van rá, és neki is szüksége van a létre. Ezután minden pillanatát az egyetemes igazság törvényeinek megismerésére áldozta. Megértette, mennyire hiábavalóak a szigorúan meghúzott határvonalak, nemzetiségi problémák, hiszen „mindenki testvér a világegyetemben”…
Minden este kimegy a teraszra, újra meg újra megcsodálja a szépséges csillagot, mely beragyogta határtalan tudatát. Úgy érezte, majd egyszer eggyé fog válni a csillaggal, és fényesebben fog ragyogni. A kellemes érzések végső boldogsággá változtak, mert egyre többen elcsodálkoztak a végtelen égbolton, a megszámlálhatatlan csillagokon, megnyitva a tudat határnélküli birodalmait, megfeledkezve a földi élet göröngyös, verejtékes igazságtalanságáról.
Steigerwald Tibor