VERSEK

Czegő Zoltán

Sápkórból

Páskándi Géza emlékére

Mondja más is nem csak én

Nehéz világ van ám emitt

Én azt is hogy még és már

a ketrecben élő kutya is vonít

Sápkórban ragyog a menyasszony

A tavasz nem szolgál augusztusig

Nehogy március rügyet fakasszon

Ünnepek helye is egymásra uszít

Egy távolira van idő bőven

A várakozásra

Időmilliomos a halálra ítélt

Bőséggel raktáron a mea culpa

Menekül tova a hozsánna

Fából lett a fagy a fázom

sarjadból a sír senkiből a semmi

Pap súgja sóhajtva a miatyánkot

Titkos a halott hogy

ne kelljen feledni

Nyomodban innen és vissza idejöttem

Törvény volt ám s nem csak alkalom

Itt a feszület is képes lesz hazudni

Parázson kell igazat vallanom

(Sepsiszentgyörgy, 2020. márc. 7.)

***

Zubreczky Antal

Levél haza

… Mint ki megsárgult fényképen

Nem ismeri fel önmagát –

Kopár dombok – anyatej nélküli emlők –

Elvetették a fiakat,

Mohalepte ösvényeken

Lapulnak a gazdátlan lábnyomok;

Egyre távolodnak, hátat fordítanak egymásnak.

Szó szóval nem találkozik.

A kútba dobott kő

Idegenszerű visszhanggal válaszol.

A holdsugarak az anyaföldbe szegezik

Az elnémított harangok álombeli kongását.

És még hol van a reggel,

Hol a ház az otthontól,

Még hol van az ország a hazától?