VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak é...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szülei vásárolni küldték, kezeit a zsebébe süllyesztette, többször nekifutott a lesepert járdán csillogó jégcsúszdának. Vörösre csípte arcát a hideg, nem törődött vele. Brassót ismerte, mint a tenyerét, behunyt szemmel is tájékozódott a betonrengetegben.
A piac felé indult, megszaporázta lépteit. Felfigyelt a döcögő villamos zakatolására, távolban megpillantotta szikrázó csápjait. Korcsolyázni készült a közeli jégpályára délután, barátaival napok óta tervezték a találkozót.
Az utat hóekével takarították, a piac felé bandukolva nyugdíjasok mellett haladt el. A legutóbbi fizikaóra járt az eszében, kedvenc tanárának magával sodró magyarázata. Napokkal azelőtt szétszedett és megjavított egy táskarádiót, vonzotta minden, ami az elektronikához tartozott.
Az üzlet bejárata előtt szinte beleütközött egy síró kisgyerekbe. Bundasapkáját a szeméig húzta, didergő kezével letörölte könnyeit. Nagyon szerencsétlennek látszott. Sírás közben többször csuklott, vörösre dörzsölte szemeit. Senki nem törődött vele. Megszólította. Kiderült, a szülei vásárolni küldték, pénzét elhullatta valahol… 9–10 éves lehetett, kopott, szakadozott kabát volt rajta.
Egy percig se tétovázott, megvigasztalta, letörölte könnyeit. Pénztárcájába nyúlt, és a markába nyomta a hiányzó összeget. A gyermeknek megcsillant a szeme, de hálálkodni nem sok ideje maradt, mert tovább ment. Napok múlva megfeledkezett a történtekről…
25 év telt el azóta, más városba költözött, időközben megnősült, fia született. Egy alkalommal Brassóban rendezte ügyes-bajos dolgait, őszi eltevések ideje volt, a piac felé vette útját. Zakuszkának valót akart vásárolni, nézelődött az asztalok körül. Beállt egy hosszú sor végére, csiperkegombát árultak.
Gondolataiba temetkezett, összerezzent, amikor megszólították. Fiatal, a 30-as évei vége felé járó férfi volt, kellemes megjelenésű. Könny bujkált a szeme sarkában, amikor hozzá beszélt. Ő volt a kisgyerek, aki a hóban elveszítette pénzét…
Kézfogását, 25 év távlatából, a nap legszebb ajándékának érezte…
Józsa Attila