Homok a szememben

Szerdán Kézdivásárhelyen, a Kosztándi Képtárban, csütörtökön Sepsiszentgyörgyön, a Kovászna Megyei Művelődési Központ dísztermében mutatták be Nagy Enikő szociálpedagógus és néprajzkutató Sand in my eyes (Homok a szememben) – Szudáni pillanatok című könyvét. Útja során a szerző 45 szudáni törzs vizuális és szóbeli pillanatait dokumentálta, 30 ezer kilométert utazott, több mint 26 ezer fényképet készített, és mintegy 2500 tradicionális elbeszélést gyűjtött össze.

Nagy Enikő a kétezres évek elején fejlesztési szakemberként érkezett Szudánba, a kontinens akkor még legnagyobb országába. Azelőtt élt Kenyában is, így nem tartozott azok közé, akik csak hírből – leginkább a térségre ragasztott, unalomig ismételt „nyomor” és „kétségbeesés” címkék alapján – osztályozzák Kelet-Afrikát. Szociálpedagógusként, a Német Fejlesztési Szervezet munkatársaként két és fél évet dolgozott Szudánban, és amikor a megbízatása véget ért, hazaindulása előtt az utolsó pillanatban úgy döntött, marad – mutatta be a szerzőt a nagyszámú közönségnek a kézdivásárhelyi könyvbemutatón Fábián Helén volt televíziós műsorvezető.

A Szudán szellemi és kulturális örökségét bemutató irodalmi és vetített képes előadás az Antanténusz Egyesületnek köszönhetően jutott el Kézdivásárhelyre, megjárva már Németországot, Spanyolországot, Nagy Britanniát, Szudánt, Budapestet, Svájcot és Olaszországot.

Letért a turistaútvonalakról

Nagy Enikő letérve a turistaútvonalakról, kilépve a karrier nyújtotta biztonságból „érkezett meg újra Szudánba”, hogy más perspektívából, az ott élő emberek szemén keresztül csodálhassa meg azt. Előadását könnyeivel küszködve kezdte. „Beszélgettem törzsfőnökkel, bölcs öregekkel, írókkal, énekesekkel és hétköznapi emberekkel. És odafigyeltem. Tábortűz mellett, hagyományos törvényhozó gyűléseken és kis kunyhókban egyaránt. Amikor asszonyok parfümöt kevertek ki, vagy halottaikat készítették elő temetésre. Ültem kis boltokban és piacon, teás asszonyok mellett, találkoztam az emberekkel a földeken, utaztam együtt tevehajcsárokkal és marhatenyésztőkkel, részt vettem sámánszertartásokon, felkerestem aszkétákat, hogy tanuljak bölcsességükből, panaszukból és humorukból” – sűrítette össze élményeit Nagy Enikő, hozzátéve, olyan életszemlélettel találkozott, amelyre nagy szükségünk lenne Európában, hiszen egyfajta ellenpontja annak, ahogyan mi élünk.

A könyv megszületésének öt éve alatt húsz családnál vendégeskedett, több mint száz interjút készített, és 2500 tradicionális szólást, mesét, anekdotát, legendát, éneket, intelmet és áldást dokumentált. Utóbbiakból a zsúfolásig telt Kosztándi Képtár közönsége is hallhatott néhányat. Romániai útjára a szerzőt egyik szudáni barátja is elkísérte, aki a bemutató során eredeti, arab nyelven is felolvasta a rövid, frappáns történeteket, majd egy szudáni dallal lepte meg a közönséget. Ezt követően egy félórás kisfilmet vetítettek le, amely a könyv születésének mozzanatait mutatta be, megszólaltatva a könyvben is idézett szudániakat, betekintést engedve mindennapjaikba, és megerősítve Nagy Enikő véleményét a szudáni közösségekről, miszerint barátságosak, jólelkűek, vendégszeretők. A kétórás bemutató végén a nézők érdeklődésére a szudáni öltözködési és ékszerhordási szokások, a többnejűség és a férfi-női szokások kerültek előtérbe.

Könnyedén, mint a homokszemcse

Nagy Enikő lapunknak elmondta, a 800 oldalas angol és arab nyelvű idézeteket tartalmazó, színes fotókkal gazdagított kötetének címe, a Homok a szememben – többféleképpen értelmezhető. „Szudán egy része a Szaharához tartozik, így a finom homokpor mindenhol ott van. A homokot nézve belegondolunk, hogy maga az ember és a kultúra is milyen sok apró részletből áll, amelyekre ha nem figyelünk, nem láthatunk teljes képet. Ha mi is olyan könnyedén tudnánk utazni, mint a homokszemcse, akkor tudnánk igazán, hogy ki is az ember, kik vagyunk mi. Ráadásul van egy arab mondás: tartsd a szemedben! Ez a fontos dolgok tiszteletben tartására vonatkozik. Ugyanakkor, ha homok megy a szemükbe, az fájdalmas is, a fájdalom és a nehézség pedig minden kultúra része. Az alcím, a Szudáni pillanatok, a könyvben bemutatott pillanatképekre és a hozzájuk tartozó történetekre utal” – fogalmazott a szerző, utazásra, más kultúrák megismerésére biztatva mindenkit.

„Úgy gondolom, hogy a világ gyermekei vagyunk, a térképre húzott politikai vonalak pedig mindig változnak. A kultúra és az, ami az embereket összeköti, bennünk van, a kultúrák, az emberek között pedig sokkal több a hasonlóság, mint a különbség”, zárta gondolatát.

Nagy Enikő Brassóban született, gyermekkorát nagyszüleinél Kézdiszentléleken töltötte, Németországban nőtt fel, egy évtizeden át élt Szudánban. Jelenleg Németországban él családjával, amelyet Székelyföld és Szudán mellett szintén otthonának tekint. A hiánypótló könyv tartalmából egy vándorkiállítás is készült, amely június 27-ig Brassóban, a Transilvania Egyetem kulturális központjában, hétköznap 12 és 19 óra között tekinthető meg ingyenesen.

Pap Eszter Edina