Honvágy

Villanyoltás után elálmosodásig, ahogy az már szokás a bentlakásban, a fiúk mesélnek erről-arról, eldicsekszik leg­újabb vélt vagy kitalált hódításaikat, aztán viccekkel zárul a nap. Béla újsütetű barátja, Ottó a legnagyobb dumás. Mivel szélsebesen beszél, még a szavakat is csak félig mondja ki, fetreng a röhögéstől a négyesfogat. Hadarása miatt. Otokának becézik, és valami titkos memorizáló technikája lehet neki, mert mindig a legnagyobb jegy kerül a leckekönyvébe, és a gyűléseken is mindig tudja, mit mondott legutóbb a főtitkár elvtárs. De talán ennél is jobb tulajdonsága, hogy mindig van egy szál Kárpácija, és az öngyújtója mindig gyújt.
Szóval így is, meg egyebekkel elrepült a hat szép esztendő a Maros-parti Göttingában. Ezek után mindenki ment szanaszét a szeme világába, a szépen épülő szocializmus betegeit gyógyítani. A betegek közül itt-ott vaj’ egy meggyógyult, de a rendszeréi csak szaporodtak…
Otoka Borszéken lett fürdőorvos, és szépen avanzsált, már övé volt az egyetlen karosszék a szolgálatátadáson, és a gyerekei kezdtek felsőbb iskolába járni. Be a városba, magyar tagozatra – az apjuk úgy tanította, úgy illik, mert ők székelyzsidók. Egy darabig Bélával, a virágoskert másik sarkából még levelezgettek, sőt még találkoztak is néhanapján, és persze meséltek továbbra, de mintha másképp, mint azelőtt. Egy napon aztán Otoka azt írta: „Kedves Béla, mese nincs, megyek Izraelbe, de végleg…” Na, a te Istened segéljen, mondta Béla magában, és egy kicsit elszomorodott.
Az esztendők megint csak teltek, mert nem tudnak leszokni erről a rossz szokásukról. Egy olyan húszas után egyszer csak megjelenik Bélánál Otoka, annak falusi hétvégi kulipintyójában. Nagy az öröm és a duma. Otoka Tel Avivban doktorkodik. Megvan már a szép nagy ház, medencével, szökőkúttal, autók, jó fizetés, mifene, de Otoka azt mondja, mégis hiányzik valami…
– Doktor úr! Fogja meg a kutyát! Levágtam a cugát, hoztam egy kis kóstolót – hangzik a kiskapu felől. Béla megfogja a Bodrit, betessékeli Árpi szomszédot, lekezelnek, megköszöni a nincsmit, és még egy poharat tesz elé. A szomszéd kicsit szabadkozik, majd egészségükre kiüríti a poharat. Aztán mond egy adjon Istent, és kiballag a kiskapun…
Otoka eddig csak hallgatott, de most megszólal:
– Na, látod, Béla, ez hiányzik!

Török Samu