Hortobágyi angol és népbutítás

Hétfőn és kedden Marosán Csaba színművész Humor az irodalomban címmel tartott előadást a kézdivásárhelyi Vigadóban.

Marosán Csaba hangsúlyozta, tudja, milyen kicsinek lenni, hiszen amellett, hogy erdélyi kisebbségi létben született, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színházban is az egyik legifjabb, az Úristen hat nővérrel áldotta meg. „Egyetlen fekete–fehér televíziónk volt, és esténként hiába szerettem volna nézni valami akciófilmet, nővéreim eldöntötték, hogy velük együtt fogom megnézni az összes Dél-Amerikából importált szappanoperát”, ecsetelte. Hozzátette, talán épp ebből a „kicsiségből” eredeztethető hat éve elindított, az irodalom iránti szeretet terjesztését, illetve az olvasás népszerűsítését célzó kultúrmissziója. „Színészként a humor eszközével próbálom megszerettetni az irodalmat”, hangsúlyozta.

A színész úgy véli, irodalmat nem lehet és nem szabad úgy oktatni, ahogy azt száz éve tették. „A modern technológia óhatatlanul körülvesz bennünket. Vallom, hogy ezt is fel lehet használni szellemünk gyarapítására, nem csak annak butítására”. Példaként a Big Data Technology-programot említette, mely segítségével megtudhatjuk egyebek mellett, hogy egy adott költő mekkora szókinccsel bírt. „A magyar költők között első helyen áll Arany János, aki a program szerint 59.672 egyedi szót használt műveiben. Napjainkban egy nyelvész-professzor megközelítőleg 25–30 ezer egyedi szót használ”.

Arany kapcsán megjegyezte, autodidakta módon, könyvekből, szótárakból három év alatt tanult meg angolul, úgy, hogy Hamlet-fordítása a mai napig utolérhetetlen. „Bár Arany tökéletesen elsajátította az angol nyelvet, mivel sosem találkozott angol ajkúakkal, fonetikusan beszélte azt, ezért az irodalomtörténészek „hortobágyi angolként” gúnyolják nyelvtudását. Egy alkalommal, a Brit Akadémia meghívásának eleget téve Arany a Magyar Akadémia főtitkáraként angolul köszöntötte a házigazdákat, mire másik két magyar megjegyezte: „Te, én nem is tudtam, hogy az angol ennyire hasonlít a magyarra!”

A folytatásban a népművészetnek a magyar kultúra nagyjaira gyakorolt hatásáról szólva hangsúlyozta a színek, illetve a víz jelentőségét a népdalokban. „Ha a víz megjelent egy népdalban, az a bujaságot, a tiszta erotikát jelezte. Az egyik legismertebb népdalunk, amelyet már ovis korban megtanulnak a gyerekek, a Tavaszi szél… Ha ezt annak idején a kútnál a menyecskéknek elénekelte Pista, tudták, hogy »jaj, már megint itt van a falu bikája, fussunk, hadd lobogjon a hajunk!«

Miután a Kérem a következőt (Dr. Bubó) és a Mézga család rajzfilmek szövegkönyvét is író, kortársai által „rímhányóként” becézett Romhányi József humorral átitatott állatverseiből adott elő, megjegyezte, hogy míg neki az irodalomterjesztés a célja, van, aki ellenkezőleg, butítja a népet, melynek szemléltetéseként elszavalta Kis Grófó Lávkóma című slágerének szövegét. Miután ráadásként elénekelte a Valahol Európában című musical és a Csárdáskirálynő operett néhány slágerét, Marosán Csaba így búcsúzott a céhes város közönségétől. „Olvassunk minél többet, becsüljük meg költőinket, végszóként meg: elment innen tatár, török, a koronavírus sem örök!”