Hunyadi „hazatért” – avagy hogyan alakította át Kádár L. Gellért életét a sorozat

Teltházzal és vastapssal fogadta Kézdivásárhely a „hazatérő” Kádár L. Gellértet, a Hunyadi filmsorozat főszereplőjét, aki kendőzetlen őszinteséggel vallott életéről, a forgatási időszakról, illetve a számára általános ismertséget hozó szerepről.

A Vigadó Művelődési Központban tartott közönségtalálkozón a zabolai származású színész Máthé Kincső rádiós újságíró kérdéseire reflektálva elmondta: egyelőre még szokja a reflektorfényt, és azt a hatalmas médiafigyelmet, amit a törökverő hős megformálása hozott számára.

A nézők tíz órában láthatják azt, amivel a színész elmúlt öt évét kitöltötte, ami magába foglalta a hosszadalmas kiválasztási folyamatot, az akciójelenetekre való felkészülést és magát a forgatást. Kádár L. Gellért elmondta: nagyon élvezte a kaszkadőrökkel való közel féléves közös kőkemény munkát, akiknek segítségével sikerült olyannyira hitelesen megformálni a harcos karaktert, hogy egyetlenegy alkalom kivételével nem volt szüksége dublőrre.

Azt is elárulta, hogy a középkori harci modort olyannyira jól elsajátította, hogy a Hunyadi forgatásának lejárta után kaszkadőrként vállalt szerepet egy Artúr király legendáját feldolgozó új amerikai sorozatban, a Pendragon Cycle-ben.

„Az élet megy tovább, nem fekszek bele a sikerbe” – hangoztatta, ahogy azt is, hogy reméli a sorozat egyfajta ugródeszka lehet számára, azok a képességek, amelyeket itt elsajátított, új kapukat nyitnak meg számára. Olyan lehetőségeket keres, amelyek mind emberileg, mind szakmailag kihívást és fejlődést jelenthetnek számára. Azt is elárulta, hogy az őt övező nyüzsgés közepette igyekszik mindig időt szakítani a fizikai és mentális feltöltődésére, ha ideje engedi szívesen sakkozik vagy épp leül a zongorához.

Jótanácsként az önmagunkba vetett hit jelentőségét emelte ki. „A legfontosabb: higgy magadban, függetlenül attól, hogy ki mit mond. Én sokáig hittem másoknak, akiknek véleménye nem felemelt, hanem degradált. Hunyadi János példája épp arra emlékeztet, hogy az álmok, célok eléréséhez a hit és az akarat mindennél fontosabb” – hangoztatta, hozzátéve, hogy merni kell kilépni a komfortzónából.

„Amikor szembejött velem ez a lehetőség, gyomoridegem lett a változás lehetőségétől, mert eszembe jutott, hogy ha ezt elvállalom, fel kell mondanom a lakásomat, fel kell mondanom a társulati tagságomat, el kell hagyjam azt a várost, ahol nyolc évig éltem, szorongást és félelmet idézett elő bennem, de közben meg azt gondolom, hogy ahol a félelem megjelenik, abba bele kell állni. És ha beleállsz, akkor a félelem feloldódik és helyette valami más fog megjelenni. Én például így mentem neki Hunyadinak”.

Arról is mesélt, hogy a belső hang mellett bizonyos ómenszerű jelek is a szerep mellett szóltak. „Volt körülbelül egy egyhónapos időszak Vásárhelyen, amikor mindennap megjelent egy holló az erkélyemen” – osztotta meg különleges élményét a színész.

A közönség soraiból érkező kérdésekre válaszolva többek között mesélt az ágyjelenetekről – amelyeket precízen megkoreografált tánchoz hasonlított –, illetve a nagyívű csatajelenetekről is. Megható pillanatként, egykori osztályfőnöke, Nagy Tamás magyartanár vallotta be, hogy minden epizódban látja a főszerepben brillírozó színész egy-egy mozdulata vagy mosolya mögött azt a Gellértet, akit a Nagy Mózes Elméleti Líceumban ismertek és szerettek.

Kádár L. Gellérttel március 19-én 18 órától Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében is lehet találkozni.

Fotó: Csulak Zoltán