Húsvét üzenete

Mi az üzenete húsvétnak a világjárvánnyal küzdő emberiség számára? – kérdeztük történelmi egyházaink egy-egy képviselőjétől. A lelkük mélyéről fakadó, megfontolt válaszaikkal kívánunk olvasóinknak áldott ünnepet.

Békesség néktek!

Bucsi Zsolt Tamás vártemplomi református lelkész számára a járvány okozta nehéz helyzetben a kereszthalála után feltámadott és a félelem hatására bezárkózott tanítványai előtt megjelenő Jézus által kimondott „békesség néktek” képezi a húsvét üzenetét. Ez a tőle köszöntés formájában kapott erősítés, amelynek jótékony hatását a tavalyi elzártság kiváltotta szorongások és félelmek, az embertársaktól, ismerősöktől, barátoktól történő kényszerű elszigetelődés, a templomtól való kötelező távolmaradás ünnepi időszakában egyértelműen megtapasztalhatta. Annál is inkább, hogy a körülmények azóta sem változtak, és nyomasztó hatásukra ugyanúgy félünk, ugyanúgy kétségek merülnek fel, kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mint az elmúlt évben. És mindez tulajdonképpen a sok esetben kapkodva hozott, egymásnak ellentmondó intézkedések, elhamarkodott véleménynyilvánítások következménye is.
Ebben az elbizonytalanodott, ingatag létben, lelki és fizikai elzárkózottságban csak egy biztos pontunk, egyetlen kapaszkodónk maradt: a bizonyosság, hogy Krisztus nekünk békességet tud adni. Ennek felismeréséhez azonban hitre van szükségünk, találkoznunk kell az élő Jézussal. Hiszen csak Ő hozhatja el nekünk a mindannyiunk által óhajtott, de csak általa nyújtható és elnyerhető, Istennel való megbékélésnek is nevezhető belső megnyugvást. Engedjük hát be az életünkbe!

Ne féljetek!

Dávid Györgynek, a sepsiszentgyörgyi Krisztus király római katolikus templom plébánosának elhangzott kérdésünk Ferenc pápa tavaly húsvétkor a városra és a világra (urbi et orbi) adott apostoli áldását juttatta eszébe, amelyben Krisztus védelmébe és Mária oltalmába ajánlotta a világot. Tette az ilyen alkalmakkor általában zsúfolt, de akkor üres Szent Péter téren, zuhogó esőben, csupán a kereszt és Szűzanya ikonja jelenlétében, amelyek előtt később hosszasan imádkozott. A történtek ugyanis újból rámutatnak, hogy vész esetén csak Jézusra és a közbenjáró ima erejére támaszkodhatunk, és a plébános tapasztalata szerint ezt meg is cselekedtük.

Ugyanakkor ezekben a rendkívüli időkben elhatalmasodik rajtunk a félelem, de a hitből fakadó ima segítségével a történelem folyamán eddig mindig úrrá tudtunk lenni rajta. Isten segítségét kérve a rájuk váró megpróbáltatásokhoz elődeink legyőzték, és az életük feláldozása árán is ápolták, gondozták a pestisben, leprában, kolerában szenvedőket, eltemették a halottakat. Egy-egy világjárvány felszínre hozta a bennük lakozó jót, és elmúlta hálaadásra késztette őket.
Napjainkban viszont a minket gúzsba kötő félelem nem csak gyarló emberi mivoltunkból fakad, hanem kívülről is gerjesztik azt. Így válik a járvány időszakában megélt húsvétban mindennél fontosabbá a Jézus sírjához látogató asszonyokhoz intézett és a feltámadása után Megváltónk által megjelenései alkalmából elismételt angyali üzenet: „Ne féljetek!”

Jobbá kell válnunk

Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész szerint a koronavírus-járvány újabb mérföldkő az emberiség történelmében, mert sok minden, amit eddig önfeledten tettünk, átértelmezésre szorul. A minket több mint egy esztendeje fenyegető állandó életveszély ugyanis rákényszerít, hogy végiggondoljuk, vajon milyen irányba és hová vezet a jelenlegi életmódunk.

Nagy kérdések merülnek fel az isteni gondviselés és emberiség viszonylatában. Hogy történhet ez meg? Az Isten akarja-e így, van-e köze a biblikus idők csapásait idéző ragályhoz? És ezekre különböző válaszok érkeznek, hiszen világnézetünk függvényében más-más következtetéseket és tanulságokat vonunk le a történésekből. A hívők azonban tudják, hogy boldogulásunk és boldogságunk titka a Mindenhatóhoz való viszonyunkban rejlik. Az életünkön akkor van áldás, ha megértjük, hogy mit vár el tőlünk, és eszerint cselekszünk. A nehézségek, bajok pedig akkor törnek ránk, amikor hátat fordítunk neki. Éppen ezért ez a sok áldozatot követelő járvány remélhetőleg rádöbbenti a valóságérzéket elbizakodottságában elveszítő, magát félistennek tekintő gyarló embert is erre.

Legyünk tehát bizonyosak abban, hogy a jelenlegi áldatlan helyzet csak időleges próbája a mi éle-tünknek. Jobbá kell viszont válnunk, mert csak akkor kapunk segítséget az Úrtól a bajokból való kilábaláshoz. Ugyanakkor abban is, hogy a földi létünk végessége ellenére nem fognak megsemmisülni az általunk létrehozott, képviselt és átadott értékek, amint a lelkünk sem. Ez a húsvét napjainkban fokozottan megszívlelendő üzenete.

Van remény

Zelenák József sepsiszentgyörgyi evangélikus esperes úgy látja, a több mint egy éve tartó koronavírus-járvány nem csak a hitetlen, hanem a hívő embert is próbára teszi. A belénk fészkelődött félelmen túl ugyanis a média által nyakunkba zúdított, esetenként egymásnak feszülő vélemények, zavaros intézkedések tömkelege is megingat és összezavar bennünket.

A nagyhéten szinte törvényszerűen bekövetkező befelé fordulás, önvizsgálat azonban kitűnő lehetőséget kínál a tisztánlátás kialakításához. Alkalmat nyújt a biztos támpont megleléséhez és kínzó kétségeink eloszlatásához. Múltbéli tetteinket, magatartásunkat és viselkedésünket mérlegelve ugyanis rádöbbenhetünk, hogy hol hibáztunk. Újkori Jónásokként beláthatjuk, hogy Isten nélkül senkik és semmik vagyunk, és e felismerés birtokában imára kulcsolt kézzel kérhetjük a segítségét, bízván benne, hogy az idejében megérkezik.

Jézus feltámadásával örökre bizonyítást nyert, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút. A legnagyobb mélységből is fel lehet kapaszkodni, a sokadik elbukás után is fel lehet állni, ha ő úgy akarja. És ne feledjük, hogy amint annak már számtalanszor a jelét adta, nekünk nem egy haragvó, bűntető, bosszúálló Istenünk van, hanem irgalmas, kegyelmes, szerető mennyei édesatyánk. Súlyos gondjaink is megoldódnak tehát, ha nem veszítjük el a reményt, ha megszólítjuk, és úgy élünk, hogy méltók legyünk a jóságára.