Húsz éve távozott a Közjegyző

Ma, december 22-én lesz húsz éve annak, hogy a kézdivásárhelyi Vargha Béla eltávozott az élők sorából. Amellett, hogy pályafutása csúcsán a megye legismertebb közjegyzőjének számított, egyháztámogatói szerepkörben is kiemelkedőt alkotott. Ezért is tartottuk fontosnak felidézni emlékét.

Névrokona, ft. Vargha Béla kézdivásárhelyi főesperes-plébános is elsősorban a volt közjegyző egyháztámogatói szerepkörét emelte ki a rá való emlékezés során. Mint lapunknak elmondta, már gyerekként sok jót hallott róla, ugyanis az édesapja bensőséges viszonyt ápolt vele, személyesen 1979-ben ismerte meg, amikor a kézdivásárhelyi plébániára került káplánként.

– Akkoriban minden közjegyzői ügyünkkel hozzá fordultunk, és mivel kiváló szakmai tudással rendelkezett, mindig megtalálta a szükséges kiskapukat, de szigorúan betartva a törvényes kereteket. Egyházközségünk sokat köszönhet neki, hiszen többek között oroszlánrészt vállalt a Boldog Özséb-templom, valamint a ravatalozó építésének elindításában, illetve a további munkák során. Jó humorú, nagyon kedves emberként jó viszonyban volt a kerület papságával, mindig éreztük rajta, hogy egyház-hű ember.

Jó barátja, Ötvös Zoltán ügyvéd főként emberi és szakmai képességeit igyekezett felidézni lapunknak.
– 1970-ben neveztek ki Kézdivásárhelyre, akkor találkoztam a jegyző úrral, aki nagyon kedvesen fogadott. Széles baráti köre volt, amelybe engem is befogadott, annak ellenére, hogy korban különböztünk. Ezért mindig hálás leszek neki, hiszen rajta keresztül ismertem meg sok embert. Mint közjegyző, szerette a pontosságot, elvárta, hogy tiszteljék, de meg is adta mindenkinek a tiszteletet. Fegyelmezett volt, sosem tért el a szabályoktól, de soha nem utasított vissza senkit. Mindig szolgálatkésznek mutatkozott, nem volt olyan probléma, amit ne tudott volna megoldani. Soha senkiről nem mondott rosszat, valamint azt sem engedte, hogy előtte mások rosszat mondjanak valakiről. Mint jogász rengeteget tanulhattam tőle, a jegyzőségének telefonszámát a mai napig őrzöm a telefonomban.

Vargha Béla 1926. július 10-én született Kézdiszentléleken, 1945-ben érettségizett a kantai gimnáziumban, az egyetemet a kolozsvári Bolyai Egyetem jogi fakultásán végezte el. 1951 májusától 1990-es nyugdíjazásáig dolgozott Kézdivásárhelyen, kezdetben főreferensként a rajoni néptanácsnál, aztán az állami közjegyzőségen, 1955–1960 között közjegyzőként, 1960-tól főjegyzőként, 1965 szeptemberétől 1968-ig vezető főjegyzőként, 1968 februárjától pedig Kovászna megye főközjegyzői tisztségét töltötte be. Nyugdíjazását követően is sok embernek segített tulajdona visszaszerzésében, részt vett a közjegyzőségekre vonatkozó jogszabály kidolgozásában, közreműködött az elfogadtatásában; fordításokkal és tanácsadással is foglalkozott. 2001. december 22-én hunyt el, karácsony napján temették a kézdivásárhelyi katolikus temetőben. Halála előtt három héttel a Közjegyzők Országos Szövetsége oklevéllel tüntette ki szakmai elhivatottságáért.

Mint eddig minden évben, idén is december 21-én 17 órakor Var­gha Béla emlékére szentmisét tartottak a kantai katolikus templomban.