Húszéves a Tortoma Önképzőkör

Immár húsz éve annak, hogy elindítottátok a Fókusz Klubot a baróti művelődési házban, majd hét évvel később átköltöztettétek Erdővidék Múzeumába, ahol azóta is megszakítások nélkül működik Tortoma Önképzőkör néven a baróti Mindentudás Egyeteme, ahogyan azt 15 évvel ezelőtt néhai Sylvester Lajos újságíró is nevezte. Az évforduló kapcsán Demeter Zoltán művelődésszervezőt, a Fókusz Klub és a Tortoma Önképzőkör társszervezőjét kértük fel múltidézésre.

– Mesélne a kezdetekről, kié volt a klub szervezésének ötlete, hogyan valósult meg?

– 1999 decemberében sikeresen versenyvizsgáztam egy megüresedett művelődésszervezői állásra a Baróti Városi Művelődési Házhoz. A munkaköri leírásom szerint három, heti rendszerességgel zajló programot, rendezvényt kellett szerveznem. Így született meg a Fókusz Klub ötlete, melynek szervezésében segítségemre volt Hoffmann Edó kolleganőm, akivel azóta is társak vagyunk a szervezésben, az ötletelésben és a kivitelezésben. Ugyanakkor az előadássorozatok elindításban, az intézmény akkori vezetőjének, Kós Katalinnak is jelentős szerepe volt. Pár hetes előkészítést követően, 2000. február 2-án került sor a Fókusz Klub első találkozójára.

– Vissza tud emlékezni, hogy ki volt az első meghívott, és mi volt az előadásának témája?

– Dénes István geológus-barlangkutató barátunk volt az első meghívott, és a földrengésekről tartott nagyon érdekes előadást, arra is emlékszem, hogy pár nappal azelőtt volt egy kisebb földrengés. Ő aztán a sorozat egyik legkedveltebb előadója is lett, az elkövetkező öt esztendő során összesen nyolc alkalommal volt a meghívottunk.

– Végeztek számadást, hány előadás volt a húsz év alatt, és ma hányan szervezik a találkozósorozatot?

– A találkozósorozat története három időszakra tagolható. 2000 februárja és 2005 novembere között, hat év alatt 148 Fókusz Klubnak voltam a szervező-házigazdája, 2006. január – 2007. február között 24 találkozót Hoffmann Edó szervezett. 2007 márciusától az előadássorozatot átköltöztettük a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület által létrehozott és 2006 októberében felavatott Erdővidék Múzeumába, ahol Tortoma Önképzőkör néven azóta 333 találkozót szerveztünk. Összességében az 505. előadást hoztunk tető alá. Az átköltözés óta Hoffmann Edit muzeológus mellett harmadik szervezőtársam Demeter László egyesületi elnök, múzeumvezető, történész.

– Kit tart a legérdekesebb meghívottként számon ez idő alatt, kié volt a legizgalmasabb előadás?

– Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, hiszen a több mint 500 eddigi meghívott – sokszor találkozóként többen is meghívottak – mindegyike valamilyen szakterületen, valamilyen témakörben érdekes és értékes munkát végez. Az egyes találkozók résztvevőinek számából sem lehet egyértelmű következtetéseket levonni, hiszen késő ősztől kora tavaszig nagyobb az érdeklődés, mint az évadok többi felében. Annyi biztos, hogy a leghosszabb, három és fél órán át tartó előadást 2001 januárjában néhai id. Antal Jenő erdész- és vadásztechnikus tartotta Négy és fél évtized vadászélményei címmel, illetve a legtöbb résztvevő, több mint százhúsz személy, a Hazajárók kihelyezett közönségtalálkozóján, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor élménybeszámolóján volt. Egy előadáson több mint százan még 2001 februárjában voltak, amikor Káli Király István író, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója Wass Albert örökérvényűsége címmel tartott előadást. Általánosan elmondható, hogy főleg a túra- és magashegyi élménybeszámolók alkalmával: Kisgyörgy Zoltán, Lőrincz Sándor, Tulit Zsombor – Székelyek a magasban, Kollár Lajos, Mécs László és Varga Csaba, illetve több Erdővidékről elszármazott tudós, kutató, egyetemi tanár, zenész: dr. Balázsi Gábor, dr. Nagy Nándor, Darvas Tamás és Szász Magor előadásain, valamint a Székelyföldi Legendárium csapatának bemutatóin haladtuk meg az 50 fős résztvevői számot.

– Milyen kritériumok alapján választják ki a meghívottakat, kérnek-e valakitől tanácsot, vagy csak önök döntitek el, hogy ki legyen az?

– Az előadások többségének az ötlete tőlem származik. Bármerre járok, az agyam folyamatosan kattog, és ott ahol találok egy olyan előadót, egy olyan témát, ami felkelti az érdeklődésem, azonnal kezdem ültetni a magot. Először megkérdezem, hogy érdekli-e, aztán témakört, potenciális időpontot egyeztetünk, majd időnként emlékeztetem, hogy közeledik az időpont, hogy legyen ideje megfelelően rákészülni. A lehetőségek függvényében törekszünk arra, hogy vagy az előadónak vagy a témának legyen köze Erdővidékhez, de ha nincs, akkor sem esünk kétségbe, csak érdekes legyen a téma. Jeles napokhoz kötődő témakörökben is hívunk meg előadókat. Néha a résztvevők is javasolnak témát, előadót, illetve ritkán önkéntesen is jelentkeznek előadók.

– Volt-e már olyan, aki kétszer (vagy többször) is meghívottja volt a klubestnek?

– Természetesen több visszatérő előadónk is van. Még néhány név a teljesség igénye nélkül az eddig említett előadók mellé: Andorkó Imola, Benkő Levente, id. Bereczki László, Bocz Cris-Hunor, Csáki Árpád, Demeter János, Demeter Lajos, Dukrét Lajos, Egyed Emőke, Fehér János, Imreh István, József Álmos, Kakas Zoltán, Kádár Zoltán, Kinda István, Fekete Vince, Márk Attila, Molnár Vilmos, Nagy Botond, Szekeres Attila István, Szonda Szabolcs, Tatár Zsuzsanna, ők mindannyian legalább 3–3 előadást tartottak. Az időközben elhunyt, nagyon népszerű előadóink közül Kónya Ádám tanár urat és Sylvester Lajost említeném, de Áros Károly, Kádár Gyula is emlékezetes pillanatokat szereztek számunkra.

– Hogy látják, van-e igény ezekre az előadásokra, miért szeretik az emberek?

– Igény is van, de igényt teremteni is lehet. Talán azért szeretik az előadásokat, mert érdekesek, változatosak és tanulságosak. Én magam az első öt esztendő alatt munkahelyi kötelességből, de szívesen szerveztem, aztán később már hobbiból, kedvtelésből, önkéntesként végzem ezt a munkát. Sokan azt hiszik, hogy a múzeum alkalmazottja vagyok, és fizetést kapok érte, de nem.

– A Fókusz Klub a művelődési házban működött, a Tortoma Önképzőkör miért került át Erdővidék Múzeumába?

– Nem kívánom részletezni a történteket, mert politika áll mögötte. A 2004-es választásokat követően történt változások, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület hajléktalanná tétele, illetve egy múzeumalapítás céljával benyújtott, az Illyés Alapítványnál elnyert pályázat léte is szükségessé tette egy új művelődési intézmény létrehozását Baróton. No, de minden kárban van valami haszon. Így hoztunk létre egy új intézményt, Erdővidék Múzeumát, amely azóta is a közművelődés egyik legfontosabb zászlóvivője Erdővidéken.

– Én is tapasztaltam többször, hogy a Kászoni Gáspár-terem szűkősnek bizonyult egy-egy alkalommal. Miért ragaszkodnak ehhez a teremhez?

– Azért ragaszkodunk a kisméretű teremhez, mert ez áll a rendelkezésünkre. Már a kezdetek óta múzeumbővítési terv is készült. A szándék azóta is áll. Nem csupán a Tortoma Önképzőkör miatt.

– Milyen előadásokra számíthat idén a közönség?

– Idén is sok-sok érdekes előadással készülünk. A február 25-re tervezett 505. találkozónk keretében a 20 éves születésnapunkat ünnepeljük, a 19 órakor kezdődő találkozón mi, a szervezők – Hoffmann Edit és Demeter László muzeológusok és jómagam – ülünk ki a közönség elé, hogy Tatár Zsuzsanna ny. magyar nyelv és irodalom szakos tanárnővel felelevenítsük az elmúlt húsz évet. Majd ezt követően a továbbiakban is az eddigiekhez hasonló, tanítva szórakoztató és szórakozva tanító jellegű eseményekre kerül sor.

– Kaptak-e valamilyen elmarasztalást vagy dicséretet a húsz év alatt?

– Igen, mindkettőből kaptunk, és mindkettőnek örültünk. Az építő kritikákat igyekeztünk meghallgatni, és igyekeztünk jobbítani, ahol lehetett. A dicsérő, biztató szavaknak is örvendtünk természetesen, hiszen azok adtak erőt ahhoz, hogy kitartsunk két évtizeden át.

– Hogy látják, mennyire értékelik a helybéliek ezeket a rendezvényeket?

– Nagyon sokan értékelik a fáradozásainkat, de egy picivel nagyobb érdeklődést, részvételt azért elvárnánk a város és a térség értelmisége, illetve a baróti középiskola tanárai és diákjai részéről. Ugyanakkor a helyi önkormányzat is egy kicsit jobban odafigyelhetne, és határozottabban támogathatná a nem minden esetben nagy tömegek számára szervezett és nem kiemelkedően a látványra összpontosító kulturális kezdeményezéseket a városban. Minél műveltebb a társadalom, idővel annál jobban működik a gazdasági élet is.

– Van-e valamilyen új ötletük a jövőre nézve, gondolok más jellegű találkozókra, mire lenne, lehetne érdeklődés?

– Ötlethiányban soha nem szenvedtünk, szenvedünk, bizonyítják az önképzőkör ráadás eseményei, illetve a Kalendárium szárnyai alatt, péntekenként megszervezett találkozók sora. Amit lehet, azt megvalósítjuk. Szeretettel várunk a továbbiakban is minden érdeklődőt és minden meghívottat a Tortoma Önképzőkör előadásaira, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és Erdővidék Múzeuma rendezvényeire.