Illusztrációkon Az ember tragédiája

Orth István nagyszebeni grafikus Madách Imre: Az ember tragédiája című kiállítását nyitották meg kedd este a Vigadó Művelődési Központ dísztermében. Az alkotó húsz illusztrációra bontva mutatja be a drámai költemény tizenöt színét.

Hirdetés

A jelenlevőket Szegeti Abigél, a Vigadó Kulturális Központ kulturális referense köszöntötte, majd a tárlatot Lénárt Tamás művészettörténész nyitotta meg, kitérve a kiállítás anyagát ihlető drámai költeményre is.

Bevezetőjében kiemelte, a 200 éve született Madách Imrét egyműves alkotóként is szokták jellemezni, Az ember tragédiáját negyvennél is több nyelvre lefordították, ugyanakkor általa újult meg és kapott életre előszőr a magyar színház és díszlettervezés. „Kötelező irodalmunk részeként minden évben több ezren olvassák, hatásának és autoritásának bizonyítéka a jelen kiállítás is” – tette hozzá Lénárt Tamás.

Mint mondta, Orth István képzőművészetében a nagy témákat képviseli: a szakralitást, a mitológiát, vagyis a transzcendens és monumentális élményeket. „Kozmológia és teológia, valóság és hit, a figuratív és az absztrakt között állította fel művészetének világrendjét” – fogalmazott.

Az ember tragédiáját először Zichy Mihály romantikus festő illusztrálta 1887-ben, tőle vette át a szerkezetet Horth István, húsz darab illusztrációra bontva a drámai költemény tizenöt színét. „Tus, tempera és pasztellel készült kompozíciói harmonikusak. Emberalakjain olyan nyugodt és természetes a mosoly, mint amely a szentképekből is sugárzik. Lírai töltetű színeket használ. Ádámé és a por és sár keveréke, amelyből készült, Éváé a visszafogott és gyengéd lila, Luciferé pedig a sötétbe boruló szürke” – mondta el a kiállított rézmetszetekről a művészettörténész.

Hozzátette, Madách István az emberiség egyetemes történetét elevenítette fel, Orth István viszont becsempészett olyan jellegzetességeket, amelyek identitásunk részei, mint a kopjafa, vagy a magyar népművészeti motívumokkal díszített bölcső.