Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az Illúziók Pálffy Tibor irányításával kerül bemutatásra, akit elsősorban színészként ismer a szakma, de kacsingat a rendezés felé is, így múlt évben beiratkozott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezői mesteri szakára Keresztes Attila és Sebestyén Aba osztályába. Illúziók című rendezése vizsgaelőadásnak számít az egyetemen. A rendező a következőképpen nyilatkozott róla: „Rendkívül gazdag szöveg, mely humoros és egyben költői. Úgy érinti az emberi lét legfontosabb kérdéseit – szerelem, család, halál, és egyáltalán, hogy miért vagyunk, mit keresünk a világban –, hogy elmeséli négy ember történetét. Éppen ezért volt izgalmas kihívás számunkra, hogy nincsenek benne valódi élethelyzetek, csupán monológok, melyek mindig új nézőpontból láttatják az elmesélt eseményeket.”
Részlet a darabból: „Én olyan boldog vagyok, hogy leéltünk együtt ötvenkét évet, és egyetlen egyszer sem csaltuk meg egymást, és hogy nekünk nincs mit titkolnunk… Köszönöm neked a lehetőséget, hogy így halhatok meg. (…) Én azért éltem le az életem, hogy megtudjam – a szerelem létezik. A szerelem óriási erő. A szerelem legyőzi a halált. Én nem félek meghalni. Szeretlek.
És meghal. És szünet.
És Sandra ott ül és a férjét nézi.”
„És férje halála után Sandra mindössze egy évet élt, aztán megbetegedett, ágynak esett, és ő is egy napon azt érezte, hogy hamarosan meg fog halni. És megkérte a férje barátját, hogy jöjjön el hozzá:
Albert, mi már több mint ötven éve ismerjük egymást, igaz? Te vagy a férjem barátja. Te voltál az esküvőnkön a tanú. És tudod, azt akarom neked elmondani, hogy éppen azon a napon, amikor életemben először láttalak meg téged, azon a napon ismerkedtem meg Dennyvel. Találkára mentem Dennyhez, és te is ott voltál. És attól a perctől fogva egészen a mai napig, hosszú éveken át, ötvenhárom év és négy hónap alatt, mindvégig csak téged szerettelek, Albert.”
Ivan Viripajev kortárs orosz drámaíró, forgatókönyvíró, filmes és színházi rendező, színész, az orosz Új Dráma mozgalom egyik vezéregyénisége. Irkutszkban született 1974-ben, és mintegy másfél évtizede robbant be az orosz színházi köztudatba. A Viktor Rizsakov rendezővel közösen elindított Oxigén nevű művészeti mozgalmuk – mely Viripajev egyik első, nagy sikerű drámájáról kapta a nevét – egy új hangvételű és szellemiségű színházi nyelv megteremtésére tesz kísérletet. Többnyire groteszk hangvételű színpadi műveit több európai nyelvre is lefordították, és sikerrel játsszák szerte a világon.