Imádkozunk ifjainkért is

„Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem.” (Jónás könyve, 2. rész)

Mindenható Istenünk! Jónásokként kiáltunk ma hozzád! A magunk bezártságából, elszigeteltségéből szólunk hozzád, s talán elsőként a panasz hagyja el a szánkat. Ahogyan Jónásnak, úgy nekünk sem tetszik az, hogy mások mondják meg, mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk. Nem tetszik ez a kényszerhelyzet, ezért zúgolódunk.

Kérünk, jó Urunk, hogy csendesítsd le elménket, és adj lelki békességet. A hal gyomrában, a sötét csendben talán mi is rádöbbenünk arra, amire Jónás is rádöbbent: hogy Te a mi szerető Atyánk vagy, aki a legnagyobb mélységben is ott vagy mellettünk, te képes vagy a legborzasztóbb veszedelemből is kimenteni, testi és lelki betegségből meggyógyítani bennünket. Ebben a lehetetlennek és tűrhetetlennek látszó helyzetben kérünk hát tőled türelmet, szeretetet, reményt és benned bízó szívet.

Imádkozunk ebben a vészhelyzetben az emberiségért. Népünkért. Szeretteinkért. Imádkozunk mindazokért, akik akár betegség, akár munkavégzés, akár egyedüllét miatt kiszolgáltatott helyzetben vannak. Imádkozunk ifjainkért is, akik ezen a héten szívvel-lélekkel készültek volna hitük megvallására. De még ha el is kell maradnia a konfirmációi fogadalomtételnek, ne engedd, hogy lelkesedésük kialudjon, hanem erősítsd hitüket, beléd vetett bizalmukat!

Szentlelked által légy ott mindannyiunk életében, éreztesd kegyelmednek gazdagságát, és add, hogy a hal gyomrából kiszabadulva, a friss levegőt tüdőnkbe szívva és a nap sugarait a szabadból csodálva majd elsőként neked adjunk hálát, és téged dicsőítsen énekünk! Ámen.