Vetró-plakettet avattak Mezősámsondon
Bethlen István gróf, egykori magyar miniszterelnök bronz emlékplakettjét leplezték l...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Miután Kovács Hunor, a brassói Transilvania Egyetem első éves zongora szakos hallgatója előadásával megadta az alaphangot, Lung László Zsolt intézményvezető köszöntötte a művészetkedvelő közönséget és a vasárnap véget ért, tizedik bálványosi Art Camp művésztábor résztvevőit. A tárlatot méltató dr. Deák Ferenc magyartanár így szólt az alkotóról. „Jellemző rá egy nagyvonalú állásfoglalás, amit a történések fölötti létezés, a konfliktusokon túlmutató drámai alaphelyzet, a véletlenszerű mögötti misztikus elrendelés megragadásával ismerhetünk fel.”
A művész, miután hangsúlyozta, itthon érzi magát a céhes városban, egy édesapjához kötődő gyerekkori emlékét osztotta meg a hallgatósággal. „Anyám torjai, apám pedig lázárfalvi. Apám, amikor bricsesznadrágnak valót vett, mindig úgy csinált, hogy nekem is kijöjjön egy nadrág. Egyik alkalommal, amikor meglátogattuk egyik Kézdivásárhelyen élő nagynénémet, az egyik kirakatban meglátott egy gyereknek való birgerli csizmát, és addig járt a mesterember műhelyébe, míg megszerezte azt nekem, így indultam a vásárhelyi művészeti iskolába.”