Mozgalmas november elé néz az Udvartér Színház
Mozgalmas november elé néz a kézdivásárhelyi Udvartér Színház: újabb bemutatóval jel...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ennek köszönhetően legalább kettő, ha nem három nemzedék tanügyi lelkiismerete nézheti tükörben magát Bodó Barna új kötetében. A kisebbségi iskolarendszer sorsa, a magyar szó viszontagságos útja a magyar gyerekekhez, diákokhoz és viszont, nos, ez Erdélyben sok mindent elárul az itteni magyarság életéről úgy általában, s bevilágít mindabba, ami az utóbbi száz évben történt itt velünk és másik két-három nemzedékkel legalább. Szűkebb pátriánk százéves csatoltsága az Ókirályság területeihez és politikai rendszeréhez új utakra kényszerítette a magyar iskolát is, s noha az igyekezett lépést tartani a korigénnyel, alighanem többet veszített, mint nyert ebben a gúzsba kötött helyzetében. Elveszítette önálló tankerületi felépítményét, el a nemzeti kormány oltalmát, egy olyan alárendeltségbe került a tanügyi főhatósággal szemben, mely hol nyíltan, hol burkoltan, de visszaszorításában, időnként pedig kimondott felszámolásában mutatkozott érdekeltnek. A ‘89-es rendszerváltás olyan állapotban találta a magyar tannyelvű oktatást, melyben már-már nem csupán megtépázott, maradék eszményeiről és céljairól, de magáról a tannyelvéről is le kellett volna mondania.
Bodó máshonnan is indít. Ő az RMDSZ érdekvédelmi szerepének kihagyásait is vizsgálja, vesékbe látó elemzéssel véve sorra a Bolyai Kezdeményező Bizottság kálváriáját vagy pl. a marosvásárhelyi katolikus gimnázium vegzatúrájának keserves históriáját, mely a mai napig sem ért véget és nem nyert pozitív megoldást az ország és vezetői, a tanügyi illetékesek legnagyobb szégyenére.
A Bolyai Kezdeményező Bizottságról például ma már nem mindenki tudja, hogy e lobbicsoport — minden demokráciák legitim eszközeként — 2005-ös létrejöttekor számolt a magyar tannyelvű felsőoktatás egész spektrumával, vezetői testületébe bevonta nemcsak a Babeș–Bolyai, hanem a vásárhelyi orvosi és a kolozsvári műszaki egyetemek képviselőit is, s miként az interneten megszervezett nemzetközi konferencián világossá vált, a kisebbségi felsőoktatás idevágó olyan példáira támaszkodott, mint a finnországi svéd, a nagy-britanniai walesi, a spanyolországi baszk és katalán, a dél-tiroli német, az észak-macedóniai albán egyetemi képzés, bevonva pár továbbit is. A konferencia fényt vetett arra, hogy a franciaországi baszkok mellett az erdélyi magyarság helyzete volt a legkevésbé elfogadható a többihez viszonyítva. Mivel Románia európai uniós belépésre készült, e kontextusban a kérdésfelvetés új hangsúlyokkal gazdagodott, s az RMDSZ tevékenységében is szakaszhatárhoz vezethetett volna.
Mint köztudott, ez elmaradt. A kötet politológiai és szociológiai tanulmányai részletesen kielemzik, több példán szemléltetve, e helyzetet és a következményeket.
Kevés időszerűbb, fokozódó kollektív hiányérzetünket alátámasztó elemzést produkált a hazai magyar tudományosság az utóbbi két évtizedben a Bodor Barnáénál. (Jelenségek szélzúgásban. Europrint, Nagyvárad, 2020.)