Jó időszakát éli a HTE

A táncosok, zenészek korábbi megalázó fizetéseiről, a tulajdonoscseréről, idei terveikről beszélt lapunknak Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója.

– Milyen előadáson dolgoznak most?
– Per pillanat A Banda felújításán dolgozunk, ennek több oka is van, egyrészt nagyon sokan állítottak meg az elmúlt másfél évben, hogy mikor játsszuk még, olyanok is érdeklődtek, akik már látták az előadást. Másrészt az eredeti sze­rep­osztáshoz képest nagy a változás, hiszen többen elmentek, és most megfiatalított férfi tánckarunk van, úgy éreztük, hogy ez mindenképpen ösztönző és jó feladat a fiatal táncosok számára. Ugyanakkor egy új bemutatóval készülünk, Könczei Árpád fogja rendezni a Mundruc című előadást. Ő volt talán a leghíresebb kalotaszegi, inaktelki táncos, ezzel a műsorral neki szeretnénk emléket állítani, és persze a kalotaszegi tánc, a legényes szépségére felhívni a figyelmet. Májusra tervezzük a bemutatót, reméljük, elkészülünk vele. Közben még rengeteg előadásunk lesz, a Szerencsekrajcár gye­rek­előadással pedig egyhetes magyarországi turnénk is van tervezve.
– Jó hír a Háromszék Táncegyüttes táncosainak, zenészeinek, hogy ötven százalékkal emelkedik a fizetésük, mennyire befolyásolja ez a mindennapokat?
– Mindenképpen helyénvaló, hogy emelkednek a bérek, hiszen az elmúlt években csak arról tudtam beszámolni, hogy milyen megalázóak a fizetések, hogy kemény munkát várunk el a táncosoktól és zenészektől, miközben nem tudjuk őket úgy javadalmazni, ahogy kellene. Jó, hogy megtették ezt a lépést, viszont van ennek egy árnyoldala is, mivel a vezetőknek csak húsz százalékot hagyott jóvá a kormány, ezért olyan visszás helyzet alakult ki, hogy a táncos többet fog keresni, mint a tánckarvezető, a zenész többet keres, mint a zenekarvezető. Ezt a helyzetet nyilván orvosolni kell, én azt várom, hogy minél hamarabb elfogadják az egységes bérezési rácsot, amit minden kormány ígérget legalább hat–hét éve. Az, hogy megemelték a fizetéseket nagyon jó, de az továbbra sem jó, hogy a három hónapja itt dolgozó táncos ugyanannyit keres, mint az, aki húsz éve itt táncol, és akinek azért nemcsak régisége van, hanem szakmai tudása sem ugyanaz, mint egy kezdőnek.
– Vonzóbbá teheti a nagyobb fizetés a táncos szakmát?
– Mindenképpen. Hála Istennek nekünk most nagyon egységes a tánckarunk, mondhatni jó periódusban vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy a béremelés csak erősíti ezt. Sok esetben azért mentek el táncosaink, mert tovább akartak lépni, hiszen ebből a bérezésből nem lehetett megélni.
– A megyei önkormányzat kérte a Háromszék Tánc­stúdió átvételét a várostól, ez miért volt fontos a társulat számára?
– A törvény szerint nem ruházhatunk be oda, ami nem a miénk. Ha a megyei tanács a tulajdonos, akkor fordíthat ránk pénzt. Az új stúdióról tudni kell, hogy annak idején gyorsan készült el, megtörtént az átadás, de gyakorlatilag nem fejeztek be minden munkát. Menet közben sokat alakítottunk, a legfontosabb a padlózatcsere volt, hiszen a táncosoknak speciális padlózatra van szükségük, betonon nem lehet táncolni, amíg nem oldottuk meg, két-három hetente került valaki kórházba, mert a térdével baj volt. A feljárók szűkössége miatt, de az idősporlás miatt is fontos lenne egy teherszállító lift, amivel a díszleteket, kellékeket fel lehet vinni az emeletre, mivel ott van az előadóterem. Gond van ezenkívül a szellőzőrendszerrel, nincs füst­elszívó. Be kellene fejezni a színház és a stúdióterem közötti átjárót, ennek a váza már elkészült, fontos lenne, hiszen összekötné a stúdiót a színházi öltözőkkel. Színpadi trégerekre (díszlethúzó, függönymozgató – szerk. megj.) is szükség van, melyek megkönnyítik a munkát, és biztonságosabbá is teszik. Remélem, az átvétellel beindulnak a dolgok, a legfontosabb, hogy legyen meg rá az akarat, úgy érzem, ez most megvan, s akkor lassacskán ezeket a beruházásokat mind el lehet végezni.