Jól érzi magát közöttünk

A magyarsághoz való kötődésének okairól, számbeli többség és kisebbség viszonyáról, a századforduló cári Oroszországáról és az orosz-ukrán háborúról esett szó többek között a PulzArt Kortárs Művészeti Fesztivál irodalmi közönségtalálkozóján, melyen Vasile Ernu íróval Andrei Dósa brassói alkotótársa beszélgetett.

A házigazda szerepét betöltő és az írót tömören méltató Szonda Szabolcs könyvtárigazgató szerint Ernu műveire a valóságközpontú beállítottság jellemző, ami esetében a mindennapi élet történelmi szemszögből való gondos, elemző megfigyelésében is megnyilvánul. Mesélőkészségre valló, a dokumentálás–fikció között finoman egyensúlyozó, esszéisztikus és kitalációs ábrázolása ez a valóságnak. Mindez pedig egy olyan összetéveszthetetlenül vonzó stílust gerjeszt, ami napjaink egyik legolvasottabb szerzőjévé teszi.

Vasile Ernu az akkor még Szovjetunióhoz tartozó Ukrajnában született 1971-ben, pontosabban a többnemzetiségű Odesszában, ahonnan 1990-ben Temesvárra költözött. A bánsági városon kívül élt még Jászvásáron és Kolozsváron, jelenleg a román főváros, Bukarest lakója, de hosszabb-rövidebb ideig az ország más városaiban is tartózkodik.

A sepsiszentgyörgyi közönségtalálkozón megfogalmazott mondanivalóját egy üzenetértékű elnézéskéréssel kezdte, amiért nem beszéli a magyar nyelvet. Annak ellenére sem, hogy Kolozsváron – és nem csak ott – huzamos ideig magyar közösségben élt, de Erdélybe való jövetele is magyaroknak köszönhető. Jól érzi magát a környezetünkben, tetszik a nyelvünk hangzása, és könyv írását is tervezi rólunk.

Saját bevallása szerint nem véletlen az erdélyi-romániai magyarok iránt tanúsított érdeklődése, hiszen nemzetiségi szempontból vegyes lakosságú területről érkezett, ezért nagyon érzékeny a számbeli kisebbségeket emésztő gondokra. Saját magát is egyfajta kisebbségnek tartja, ezért foglalkoztatja a másodlagosság kérdése, amely a kisebbségi sorshoz is köthető ugyan, de nem kizárólagosan. Amint a szegények példája bizonyítja, a számbeli többséget is peremre szoríthatja a hatalmat gyakorlók szűk csoportja.

Született Szovjetunióban (Născut în URSS) címet viselő, románul 2006-ban, magyar fordításban 2011-ben megjelent első kötete, egy azóta is következetesen épülő életmű alaptémáját rögzíti. A szovjet valóság mindennapjairól szóló esszéregény fogadtatásáról sokat elárul, hogy románul eddig öt kiadást ért meg, de átültették orosz, olasz, spanyol, bolgár és japán nyelvre is. Ugyanakkor kiérdemelte a Román Írószövetség debütdíját.

Az est során Vasile Ernu műveiről, a Polirom Kiadónál Mica trilogie a marginarilor (Kitaszítottak kis trilógiája) sorozat utolsó köteteként, Izgoniții (A számkivetettek) címmel 2019-ben megjelent regényéről esett szó részletesebben, amelynek középpontjában a Kisinyovban (Chișinău) 1903-ban sajnálatos módon megesett zsidóellenes pogrom áll. Trilógiájáról a szerző kifejtette, hogy ennek vezérgondolata a világ kisebbségek, erőtlenek szemszögéből való láttatása volt. Az üldözött ugyanis másképp éli meg a történéseket, mint az üldözője.

A szomszédunkban dúló háborúval kapcsolatban rámutatott, személyes tragédiaként éli meg azt, mert a barikád mindkét részén vannak ismerősei és barátai. Ráadásul a saját és az ősei szülőföldjén tombol.

Fotó: Solymosi Incze Enikő.