Katedráról a börtönbe

A kommunizmusnak becézett vörös pestis, valamint a vele társult romániai sovinizmus erkölcsöt, kultúrát és közösséget romboló, illetve pusztító hatásáról nyújt látleletet Puskás Attila legújabb, Utak és ösvények című könyve, melyet kedd délután mutattak be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.

A látleletet családja és önmaga kálváriajárásának felidézése által nyújtja, ezzel nem csak sorai hitelességét növelvén meg, hanem az olvasásuk által kiváltott döbbenetet is. A 20. század második fele ugyanis nehéz körülményeket kínált a puszta megélhetéshez, főképp azoknak, akik azt a fajta polgári értékrendet képviselték, amit például a kolozsvári Puskás család – hangzott el Ferencz Csaba újságíró szájából a szerzővel folytatott beszélgetése során. És hogy ez így volt, azt legjobban a múlt rendszert így vagy úgy átvészelők tanúsíthatják. Hiszen ők kénytelenek voltak a saját bőrükön megtapasztalni egy embertelen rendszer kegyetlenkedéseit, annak minden hordalékával és következményével együtt. Éppen ezért igaza van Puskás Attilának, aki a túlélőket arra biztatta, hogy írják meg önéletrajzukat, mert az idővel történelemmé válik.

A kötet egy 86 éves értelmiségi töredelmes vallomása a megtett életútról, mely Kolozsváron vette kezdetét, majd az egyetem elvégzése után Csíkszeredában, Csíkdánfalván, a szekuritáté celláiban, a marosvásárhelyi és szamosújvári börtönben, valamint Sepsiszentgyörgyön folytatódott. Olvasása közben pedig megtudhatjuk, hogyan válhat egy tehetséges, tettre kész, ifjú tanár mintapedagógusból börtönlakóvá, anélkül, hogy bármilyen törvénytelenséget is elkövetett volna.