Kendőzés és szépítés nélkül

A Bod Péter Megyei Könyvtár a Tein Teaházzal és brassói Transilvania Egyetem Bölcsészkarával közösen, a román kultúra napja alkalmából pénteken este közönségtalálkozót szervezett Bogdan Coșa íróval, műfordítóval, költővel, a DoR című internetes folyóirat vezető szerkesztőjével.

Elsőként az est házigazdája, Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte a vendégeket, valamint a 85 százalékos arányban magyar ajkú közönséget, és mutatta be a fiatal kora ellenére immár öt próza- és egy verseskötettel büszkélkedhető szerzőt.

Bogdan Coșa Feketehalmon (Codlea) született 1989-ben. Diplomát a brassói Transilvania Egyetem Irodalmi Karán szerzett, és a Bukaresti Egyetemen mesterizett irodalomelméletből és összehasonlító irodalomból. Íróként 2011-ben vált ismertté a Poker-trilógia azonos címet viselő első regényével, amelyet 2013-ban Black Glass címmel követett a második és 2017-ben Ultraviolență címmel a harmadik kötet. Ugyancsak 2013-ban jelent meg O formă de adăpost primară című verseskötete, 2020-ban a Cât de aproape sunt ploile reci című regénye, és 2021-ben a Ziua în care Adam a devenit băiat bun című ifjúsági regénye. Munkásságát 2010-ben a Cartea Românească Kiadó debütdíjával, 2013-ban az év fiatal prózaírója díjjal ismerték el. Ugyanakkor neki ítélték az Akademie Schloss Solitude, a Literaturhaus Salzburg és az Observator Cultural hetilap alkotói ösztöndíját, és részese volt az International Writers and Translators Centre of Rhodes, a Hessischer Literaturrat, a Pécsi Íróprogram, a FILIT és a Mircea Dinescu Versalapítvány íróknak felajánlott rezidens programjának.

A szerzővel beszélgető Adrian Lăcătuș, Szonda Szabolcs által visszatérő vendégként és barátként üdvözölt brassói egyetemi tanár, irodalomkritikus nem rejtette véka alá az iránta táplált rokonszenvét, amelyet az irodalomhoz való hűségével érdemelt ki. Hiszen az egyetem elvégzése után is megmaradt a választott pályán és tollforgatóként keresi kenyerét.

A Cât de aproape sunt ploile reci című regényről szólva Lăcătuș rámutatott, hogy témaválasztásával a szerző meglepte olvasóközönségét. Városon született, és évek óta Brassóban élő létére ugyanis a környezetétől és életformájától idegen hagyományos falusi élet, illetve annak még napjainkban is fellelhető maradékának a felvillantására vállalkozott. Egy olyan világ ábrázolására, amely elérhető közelségben van ugyan a városlakókhoz, az idő múlásával számukra mégis egyre ismeretlenebbé válik. Annak ellenére, hogy a román irodalomban hagyománya van a falu bemutatásának, igaz, némiképp a valóságtól elrugaszkodott és azt túlzottan eszményítő formában. Éppen ezért nagy szükség van a Bogdan Coșa-féle alkotókra, akik választott művészeti águk sajátos eszközeivel rögzítik, láttatják, megismertetik és megértetik a kívülállóval ezt a sajátos élet- és gondolkodásmódot.

Az író elárulta, hogy gyermekkorát egy általa meg nem nevezett faluban töltötte a nagyszüleinél, így betekinthetett a vidéki ember kemény, küzdelmes mindennapjaiba, amelyek eleve magukban hordozzák az elbukás, a tragédia csíráját is. Regényében ezt a sorsot próbálta kendőzés és szépítés nélkül, a maga döbbenetes mivoltában ábrázolni.