Könyvajánló – Fehércsíkláz

Lemmy Kilmister a Motörhead zenekar alapítója, frontembere, énekese, basszusgitárosa, fő dalszerzője és szövegírója volt. Ugyanakkor az utolsó igazi rock and roller, aki 2015. december 28-ai haláláig a szex, drogok és rock and roll életformát élte.

Tudta, mekkora rocksztár, ám pózoktól, sztárallűröktől mentes, ugyanakkor kompromisszumokra nem hajló személyiség volt. A Janiss Garza író segítségével megírt, angol nyelven 2004-ben megjelent (White Line Fever) változatot ajánlom, melynek olvasása azt az érzést nyújtja, mintha a legendás zenész kedvenc félkarú rablója „gyomrozása” közben, egy whisky-t kortyolgatva, ízes brit akcentussal mondaná el a történeteket. Aki magyar nyelven olvasná, megteheti, ugyanis 2007-ben a Cartaphilus, majd 2016-a Trubadúr Könyvkiadó is megjelentette Szöllősi Róbert fordításában a könyvet.

Történetekben pedig nincs hiány: a Rocking Vicars-, majd Hawkwind-tagságon és a Jimi Hendrix turnéstábjában eltöltött időszakon át a Motörhead karrierjének alakulásáig, a cím által is sugallt drogfogyasztáson, óriási ivászatokon és kismilliónyi egyéjszakás vagy hosszabb kalandon át sok mindenről mesél a mester. Őszinte önéletrajzi írás, jó adag humorral átitatva. Lemmy szerint ugyanis a nevetés megóv az öregedéstől. „Az ivás fejleszti a humorérzéket. A füvezés is kezdetben, ám egy idő után csak a kozmoszról, meg hasonló unalmas témákról tudsz beszélni”, véli. Azt is elmondja, legtöbb jogdíjból származó pénzt érdekes módon nem valamelyik Motörhead albumért kapta, hanem az Ozzy Osbourne No More Tears című lemezére írt négy dalszövegért.

Egy másik történet szerint az 1980-as évek környékén a méregtelenítés helyett a vércserét választotta volna, ám a teszt után az orvos közölte vele, „az ön vérében annyi méreg van, hogy már nem nevezhető embervérnek. Soha ne adjon másnak vért, mert megölné azzal…” A kemény gitárzene kedvelői számára kihagyhatatlan olvasnivaló, melyhez körítésként hallgatnivalónak a Motörhead Sacrifice című albumát ajánlom.