Kőrösi Sándor Zoltán egyéni tárlatát nyitották meg a céhtörténeti múzeumban

Kőrösi Sándor Zoltán, Bihar megyei születésű, jelenleg Csíkszeredában élő festőművész kiállítását nyitották meg vasárnap délben az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében.

A jelenlevőket Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte, röviden ismertetve a művész életrajzát. Mint elmondta, Kőrösi Sándor Zoltán a Nagyvárad melletti Biharban született 1948-ban, majd szüleivel 1955-ben áttelepültek Budapestre. 1966-ban a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium grafika és díszítőfestő szakán végzett. Ezt követően reklámgrafikusként, formatervezőként dolgozott, majd díszműüvegesként részt vett a Mátyás templom és az ország több temploma üvegablakainak restaurálásában.

Első egyéni festészeti kiállítására 1967-ben került sor Budapesten, majd 1972-ben állami ösztöndíjjal a szentpétervári Színház-Zene- és Filmművészeti Egyetem díszlet-, jelmez- és bábtervező szakán kezdi meg tanulmányaimat, ahol 1976-ban diplomázott, diplomamunkáját a budapesti Állami Bábszínházban mutatta be. Az 1976-os évadot már a debreceni Csokonai Színházban kezdte, mint díszlet- és jelmeztervező, ahol 1981-ig dolgozott. Vendégtervezőként párhuzamosan dolgozott emellett Budapesten és az ország számos színházában. Terveivel, makettjeivel a szakma számos külföldi és hazai kiállításán szerepelhetett.

Színházban töltött évei alatt szoros kapcsolatba került a fotózással is. Fotóival a mai napig rendszeresen részt vesz egyéni és csoportos kiállításokon. A 90-es évek elején a kerámia munkáival népművészet mestere címet kapott. 1999 és 2003 között festményeivel, kerámiáival rendszeresen csoportos kiállításokon vett részt Németországban. 2004-től pedig számos egyéni és közös tárlaton láthatták festményeit, fotóit, kerámiáit és tűzzománc alkotásait Olaszországban, valamint Budapesten.

A művészt, illetve a kiállítás anyagát Deák Ferenc műkritikus méltatta. „Kőrösi Sándor Zoltán életigenlése nemet mond a posztmodern világ szétesett hálózatára, és épít magának egy koherens, összefüggő képi narratívát. (…) Képei képmozaikokból építkeznek, minden részelem a másik variációjának leképezése, fugettaként kapcsolódnak egymáshoz, hogy egy egységes összhangban zenjenek fel” – fogalmazott.

„Színházi díszlet- és jelmeztervezőként konstrukciókban gondolkodik, és mivel mindent szeret kipróbálni, ezért műfajok és stílusok szintéziséből épít fel egy saját egyéni stílust. (…) A bravúros megoldások ellenére állasfoglalása egyértelmű, üzenetei megfejthetők. (…) Önmagát is analízisbe viszi, portréiban tükröt tart magának. (…) Potréja hátterében a zene ritmusaként lüktet a víz, amelyen a művész kezében levő paletta hegedűvé lényegül át” – hangzott el a méltatás során.

„Képein a gazdag részletelemek nem burjánzanak szét, hanem képről-képre szigorú rendben ismétlődnek. Üzenik: mély koncentrációt igényel az alkotás. A nézőnek pedig a nagy hasonlóságba rejtett kisebb változások felismerésének lehetőségét ajánlja fel. A részletgazdag képelemek nem keltenek nyugtalan feszültséget, sőt, felfedező kalandtúrára hívnak. Erős érzékiség jellemző művészetére, amely a nagy műgond aprólékos kidolgozásában játszani engedi a nézőt” – zárta gondolatait Deák Ferenc.

Az esemény zárásaként Biszak Beáta, Bod Péter Tanítóképző diákja népdalt adott elő.

A tárlat január 7-ig látogatható. A kiállításhoz kapcsolódóan két múzeumpedagógiai foglalkozásra is sor fog kerülni a múzeumban december 10-én és 16-án, Angyal a város fölött címmel. A részletekről az intézmény Facebook-oldalán lehet tájékozódni.