Kötetekké „szétesett” történetek

Keserű humorral ízesített, jótékony öniróniával fűszerezett, fájdalmasan őszinte hangvételű tárcanovellák, novellák és történetek olvashatók Nagy Koppány Zsolt frissen megjelent, Apucifoci, Lórúgás gyomorszájra, valamint A vendégmunkás (és a) dalai című köteteiben.

József Attila-díjjal is jutalmazott (2016) szerzőjükkel és tartalmukkal a sepsiszentgyörgyi közönség december 11-én, szombaton ismerkedhetett meg a Tein Teaházban tartott könyvbemutatón. 

Ezek a könyvek az emberről és mindennapjairól szólnak. Olyannyira, hogy olvasásuk közben valósággal elcsodálkozunk, hogy az író által átélt, megfigyelt és sajátos szemszögből rögzített-láttatott helyzeteket, történéseket mi eddig miért nem vettük észre. Önfeledt nevetésre késztető írások találhatók bennük, amelyekre ebben a közel két éve feje tetejére állított világban nagy szükségünk van. Némelyikük szomorúan csattan ugyan, de az életnek a nemkívánatos fordulatok is tartozékai – fejtette ki bevezetőjében Szonda Szabolcs könyvtárigazgató, az esemény társszervezője. 

A Marosvásárhelyen született (1978), de 2001 óta Budapesten élő Nagy Koppány Zsolt 2014 után nem jelentkezett újabb kötettel – tudhattuk meg beszélgetőtársától, Miklóssi Szabó Istvántól, aki rákérdezett a hosszas hallgatás okára is.

A válaszból kiderült, hogy ez tulajdonképpen nem is volt igazi elnémulás, hiszen az elmúlt hét évben is írogatott, és tárcái rendre meg is jelentek különböző erdélyi és magyarországi lapokban. Ez a termés azonban kezdetben kevés volt ahhoz, hogy könyvvé álljon össze, mert ideje oroszlánrészét kénytelen volt a mások írásainak olvasására fordítani, a gyerekeivel kibővült család fenntartása érdekében ugyanis szerkesztői munkára adta a fejét. Az utóbbi másfél évben viszont időnként visszavonulhat az Előretolt Helyőrség Íróakadémia szigligeti alkotóházába, ahol napjait az írásnak szentelheti. Így lehetősége nyílt rendezni és kibővíteni az elmúlt hét évben született művek foghíjas halmazát. Lassan pedig ezek a szövegek kötetekké álltak össze, illetve estek szét.

A Lórúgás gyomorszájra novelláit igyekezett úgy összeválogatni, hogy egy-egy tragikus tartalmú után vidám töltetű következzen. Az Apucifoci tárcanovellái Orbán János Dénes szavaival élve „egy átlagos élet átlagos hétköznapjairól szólnak”, azonban már a borítója is érzékelteti, hogy Székelyföldön ez sem olyan egyszerű, mert bonyolultabb az élet, mint máshol. Mindezt pedig szándéka szerint humoreszkekkel akarta érzékeltetni, viszont az olvasóra bízza annak eldöntését, hogy ez az elnevezés valóban illik-e rájuk. A vendégmunkás (és a) dalai írásainak egy része korábbi kötetekbe szétszórva már megjelent ugyan, de a saját „székely könyv” utáni sóvárgás ezeket a későbbiekkel együtt, végül valóban székely könyvvé gyúrta össze. Az utánozhatatlan nyelvezetünkön elmesélt, a ránk jellemző csavaros észjárást, itteni és ottani kitaszítottságunkból fakadó keserűségünket, valamint csakazértis mókás kedvünket tükröző történetei teszik azzá.