Kovácstábor Olaszteleken

 Másodszorra szervezett kovácstábort Olaszteleken Nagy György kovácsmester műhelyében az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány. A június 29. és július 3. között, az olaszteleki Daniel-kastélyszálló támogatásával lezajlott táborban öten vettek részt, mindannyian fiúk, hárman közülük tavalyi visszatérők.

Nagy György kovács örömmel fogadta idén is a táborozókat, azt mondta, célja, amit ő egyben kötelességnek is tekint, a szakma továbbadása, a fiatalok tanítása:

– Ennyivel tartozunk a szakmának és a közösségnek is – hangsúlyozta az Erdővidéken, de Erdővidék határain túl is már jól ismert, idén 50. életévét töltő díszműkovács. Kezei alól már első pillantásra is feltűnően szép remekművek kerülnek ki, nagyobb munkái ismertek Sepsiszentgyörgyön, Brassóban is, de nemzetközi szakmai versenyeken is nemegyszer részt vett már, Ausztriában vagy Magyarországon, ahol a Budai várban már kétszer is kiállított.

– Örvendek, hogy itt, Olaszteleken jöhetett létre ez a tábor, melyhez hasonlót lehet szerveznek máshol is, de túl sok biztos nincs belőle – mondta, majd arról ejtett szót, miért is szép a kovácsszakma, mi meg arról kérdeztük, van-e jövője egyáltalán ennek a mesterségnek.

Megtudtuk, hogy igenis, van érdeklődés a kovácsszakma iránt, a hasznos, időtálló tárgyak kikovácsolásához azonban a művészi érzéken túl rengeteg türelem is kell, ez valószínűleg (feltételezzük mi) nem az a mesterség, ami máról holnapra meggazdagodást hoz, de rendkívüli elégtétellel gazdagíthatja végül az embert. Ezt bizonyítja visszatérő tanítványainak lelkesedése is, akik a tábor öt napja alatt tűzifogókat, gyertyatartókat készítettek, és szívesen maradtak volna még, annyira megkedvelték a látottakat, tanultakat.

– Precízen, ki-ki a saját egyéniségét is belefonva készítette el a rábízott tárgyat – mondta, gondolatát kiegészítve azzal, hogy igen, a kovács keze munkájában ott van az egyénisége is, az teszi őt és munkáját maradandóvá.

Hangsúlyozta, hogy nálunk, a kovácsszakmában is, mint minden egyébben, fennáll az elhígulás veszélye, vannak, akik ipari mennyiségben gyártják és kovácsoltvasként árulják termékeiket, csakhogy az már bóvli, de ritka a szakavatott szem, aki felismerné köztük a különbséget.

Ezért lenne szükség mifelénk is – említette – egy szakmai fórumra, ami valahogy megvédené a szakma becsületét. Addig is, míg egy ilyen alakul, Nagy György kovácsmester Olasztelek egyik csendes utcájában végzi a dolgát, és hisz abban, hogy a mesterembert mindig a munkája dicséri.

– Elégtétellel tölt el, hogy a fiatalok visszajárnak hozzám, kíváncsiskodnak, érdeklődnek. Úgy gondolom, egy pár év múlva kiváló szakemberek válhatnak belőlük – összegzett.

Munkája iránt elismeréssel adóznak a műhelyét és a néhány éve létrehozott kovácsmúzeumát látogatók is, akik nemcsak az ő, de Erdővidék és Olasztelek hírnevét is továbbviszik a nagyvilágba.