Kovásznától Zangláig – önkéntes munka Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain

Egy hónapot töltött önkéntes munkával India legészakibb régiójában, Ladakban Konnát Árpád régésztechnikus. A kovásznai születésű szakember a fürdőváros művelődési házában tartott fotókkal illusztrált előadást a Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain megtett utazásról.

Az est házigazdájaként Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte az előadót, aki 2018-ban a magyarországi Csoma Szobája Alapítvány révén jutott el a Zangla nevű faluba, ahol a nagy keletkutató kétszáz évvel korábban elkezdte a tibeti-angol szótár összeállítását. Konnát Árpád egyedüli háromszéki fiatalként négy hetet önkénteskedett a falu melletti női kolostor területén, élményeit a 2024-re meghirdetett Csoma-emlékév apropóján idézte fel a szép számban összegyűlt közönségnek.

Kaotikus forgalom és rengeteg szemét

A régésztechnikus bevezetőjében a Csoma Szobája Alapítvány tevékenységét ismertette, majd az utazás főbb állomásait mutatta be a delhi reptértől a Zanszkár völgyén át a zanglai palota Csoma szobájáig.

A kaland egy 22 órás repülőúttal indult Bécsből India fővárosába, ahová megérkezve az önkéntesek egyből nyakukba vették a várost. Tuktukkal (háromkerekű motorizált jármű) utazva gyorsan megtapasztalták a helyi közlekedés sajátosságait, ugyanis az indiai városi forgalomban „mindenki úgy közlekedik, ahogy tud”, nincsenek forgalmi sávok vagy jelzőtáblák, szinte folyamatos a dudálás, és annak van elsőbbsége, aki a nagyobb járművel közlekedik. „Nagyon furcsa volt, mert még csak koccanást sem láttunk egész idő alatt, amíg ott voltunk. Nagyon figyelnek egymásra az emberek, és nem ideges senki a forgalom miatt” – mesélte Konnát Árpád.

Elmondta: ők is tapasztalták, hogy az ország sűrűn lakott területein rengeteg a szemét, ennek egyik oka, hogy a 1,3 milliárd lakosú Indiában mintegy negyven éve jelentek meg az egyszer használatos műanyagok, a helyiekben pedig még nem tudatosult, hogy amit eldobnak, az hosszú távon is szennyezi a környezetet. A helyzet ellensúlyozására a hatóságok a világon elsőként tiltották be az egyszerhasználatos műanyag csomagolóanyagok használatát, ennek eredményei azonban csak hosszabb távon fognak meglátszani – vélekedett.

Kellemetlen fotózkodás és gyomorpróbáló konyha

A helyi lakósok számára nagy látványosság, ha európai embert látnak, ezért gyakran állítják meg a turistákat egy közös fotóra. Bár az elején szerették a jelenséget, az idő múlásával az önkéntesek számára teherré vált az állandó fotózkodás, ezért egy idő után csak a gyerekekkel, illetve azokkal a felnőttekkel tettek kivételt, akik valamiben segítettek nekik – osztotta meg a hallgatósággal az előadó. Hozzátette: az indiai emberek nagyon nyugodtak, olyan helyzetekben is, amikor mi, európaiak már rég elvesztettük volna a türelmünket.

Az étkezés kapcsán felhívta a figyelmet, hogy európaiként nagyon nehéz hasmenés nélkül megúszni egy indiai utazást, ugyanis az ottaniak más alapanyagokat használnak és másképp is fűszereznek. „Egy idő után rájöttünk, hogy nagyon nehéz nekünk ugyanazokat az ételeket megennünk, amiket a helyiek gond nélkül elfogyasztanak” – hangsúlyozta. Hozzátette: bár Indiában európai mércével nem túl magasak az árak, a turistalátványosságoknál jellemző, hogy a világ más részeiről érkező vendégeknek jóval magasabb árat kell fizetniük a belépőkért, mint a helyieknek.

Kígyóbűvölők, hippik és szerepet játszó szerzetesek

A Himalája felé vezető útjuk során láttak kígyóbűvölőket is, akik gyerekkoruk óta erre a pályára készülnek, ezért egyrészt tudják, hogyan kell bánni a kobrákkal, másrészt fokozatosan szoktatják szervezetüket a kígyóméreghez, így nagyobb eséllyel túl tudnak élni egy kígyómarást. Indiában mindössze két-három mérgeskígyó-faj él, ennek ellenére ott hal meg a legtöbb ember kígyómarás következtében, elsősorban azért, mert nagyobbrészt mezítláb járnak az emberek – magyarázta a régésztechnikus.

Érintették Manali városát is, ahová a 60-70-es években sok európai és amerikai hippi költözött egyrészt az emberek nyugodtsága, másrészt a szabadon nővő kender miatt, melynek diszkrét fogyasztását nem büntetik a hatóságok, csupán az árusítása és csempészése esetén lépnek fel szigorúan. Manalin halad át az egyik fő útvonal észak felé, ezért egy kisebb turistaközpontnak számít, ahol a vendégek ellátására vannak berendezkedve.

Több kolostorba is betértek útközben, és csalódottan tapasztalták, hogy az Indus-folyó mentén található rendházak teljesen a turisták kiszolgálására épültek ki, nem a szerzetesek mindennapi életét mutatják meg. „A szerzetesek is arra törekednek, hogy úgy viselkedjenek, öltözködjenek és annyi pénzt kérjenek, amit egy turista elvár” – fogalmazott.

Magyar innováció és Csoma szobája

Zanglába való megérkezésük után az önkéntesek családoknál lettek elszállásolva, Árpád egy barátjával a falu asztalosmestere által üzemeltetett vendégházban kapott szobát. Rövidesen megkezdték az önkéntes munkát is, heti hat napon át a helyi női kolostor új imatermének alapozásához gyűjtöttek köveket a közelben elhaladó patak medréből, hogy az őket követő csoport ezekből elkezdhesse az építkezést. Egy átlagos munkanapon körülbelül hét órát dolgoztak, a pihenőnapokat pedig kirándulással töltötték, így közösen több olyan helyre is eljutottak, ahová egyébként nem lett volna lehetőségük.

A Csoma Szobája Alapítvány egy korábbi projektjének köszönhető az úgynevezett napiskola megépítése is, amely úgy van kialakítva, hogy teljesen passzív módon, napenergia felhasználásával legyen fűthető. Az innovatív épület nagy segítség volt a helyiek számára, mert így a gyerekek télen is tudnak tanulni, a tanár fizetését pedig szintén az alapítvány által gyűjtött támogatásokból fedezik.

A zanglai palotában megtekinthették Kőrösi Csoma Sándor egykori szobáját is, ahol a nyelvtudós a tibeti buddhizmus szent könyveit tanulmányozva elkezdte élete fő művének, az első tibeti-angol szótárnak és nyelvtannak a megírását. Az ajtó fölött a „Csoma’s room” felirat jelzi a helyszínt, ugyanakkor több emléktábla is őrzi a 240 éve született kutató emlékét.

A dalai láma és a magyarokat kedvelő szerzetesek

Árpád és társai az önkéntesség alatt több közeli faluba is ellátogattak, Padumban a dalai lámával is találkoztak, majd a négyhetes időszak végeztével visszaindultak Delhibe. Útközben még megálltak a Phugtal kolostornál, ahol szintén tanult és dolgozott Kőrösi, és ahol megismerkedhettek a buddhista szerzetesek valódi életvitelével. „Nagyon természetesen fogadtak, és miután megtudták, hogy magyarok vagyunk, azonnal nyitották az ajtót és beengedtek a szobába, ahol annak idején Csoma tanult és dolgozott” – idézte fel az önkéntes.

Amritszár városában meglátogatták a szikh vallás központi helyszínét, az Aranytemplomot is, amely onnan kapta a nevét, hogy falát arannyal bevont bronzlemezek borítják. Árpád elmondása szerint a Himalája mellett ez volt a kedvenc helye Indiában, mert lenyűgözte az épület gazdagsága és a szikhek vendégszeretete. Útjuk végállomása Delhi volt, ahol megnézték a hadtörténettel kapcsolatos múzeumokat, majd egy újabb hosszú repülőutat követően hazaérkeztek.

Újra lehet önkéntesnek jelentkezni

A Csoma Szobája Alapítvány a világjárvány miatti leállást követően 2024-ben újra meghirdette zanglai önkéntesprogramját, ezért Konnát Árpád arról is beszélt, hogy mit kell tennie annak, aki hozzá hasonlóan vállalkozna egy indiai kalandra. Mint mondta, az alapítvány sokat segít az első lépések megtételében, a kiutazáshoz először is vízumot kell igényelni, majd néhány védőoltás beadatására is szükség van. A repülőjegy árát az önkéntesnek kell fedeznie, míg a zanglai szállás költségét az alapítvány fedezi. Kiemelte, hogy a Himalájában érdemes idegenvezetőt fogadni, mivel könnyen el lehet tévedni, az ország többi részén viszont nyugodtan lehet busszal vagy vonattal közlekedni.

Fotó: Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület/Facebook