Közös múltra építő együttműködés

Keleti és nyugati végeken élő székelyekről, azonos gyökereikről, ennek a köztudatban és tárgyi világban való megjelenéséről és mai kapcsolatukról értekezett Pácsonyi Imre, Zala megye közgyűlésének alelnöke az eresztevényi Benke-kúriában a Gábor Áron halála 170. évfordulóján szervezett tudományos konferencián.

Zala a történelmi Magyarország határmegyéje volt, így már közvetlenül a honfoglalás után a gyepű védelmével megbízott székelyeket telepítettek ide. Innen mentek tovább, azonban egy részük helyben maradt, és beolvadt az itteni népességbe. Ezzel magyarázható a zalai, valamint Székelyföldön élő magyarok szokásai, nyelve közti ma is kimutatható hasonlóság – jelentette ki az elöljáró.

Az elhangzottak alátámasztásaképpen többek között Kristó Gyula (1939–2004) történészre hivatkozott, aki erről ugyanígy vélekedett, hozzátéve, hogy a településszerkezet és helységnevek is hasonlítanak a székelyföldire. De további, a magyarokétól elkülönülő ismertetőjelekre is felhívta a figyelmet, mint például a lóval történő adózásra és rovásírás használatára. Ugyanakkor közös a máig élő hun származástudat is, amely kizárólag székely jellegzetesség.

Zsoldos Attila (sz. 1962) történész szerint a székelység a 12–13. században kezdett megtelepedni a mai területén. Korábban a Kárpát-medence számos részén mutatható ki jelenlétük. Ezek egyike az Őrség és Őrvidék, vagy tágabb értelemben a Zala megyét is magába foglaló Nyugat-Magyarország. Az itt fellelhető nyelvjárási sajátosságok, valamint helynévanyag egy része is erre utal. A székelyek nyugati országrészben való jelenlétét László Gyula (1910–1998) régész-történész is elismeri, úgy tartván, hogy az egységes székely tömbből telepítettek oda határőröket.

Az értekezleten jelenlévő Egyed Ákos (sz. 1929) történész, akadémikus amellett tört pálcát, hogy a mosoni, pozsonyi részeken, az Őrségben és Őrvidéken, valamint a Temes-Alduna térségében és Biharban élő magyarok nyelvjárásában sok olyan sajátos szó, valamint kifejezés található, ami csak a székelységnél figyelhető meg. Ez a tény egyértelműen korábbi együttélésre utal, amelynek lehet, hogy éppen az Árpádék bejövetele vetett véget.

A közös múltra utaló jegyek és szakmai tekintélyek álláspontjának ismertetése után Pácsonyi a Zala megyeiek székely tudatának mai megnyilvánulásaira is rámutatott. Így megtudhattuk, hogy a Zalaváron Makovecz Imre tervei alapján felépített millenniumi emlékmű csúcsán a keresztény gyökereket jelképező kereszt mellett két ősi székely jelkép, a nap és a hold látható. És az sem véletlen, hogy a belsejében található életfa megalkotásával a csíkszeredai Koszti István Miklóst bízták meg. A török uralom alatt elpusztult, Medes nevű székely falu helyét pedig Porszombat határában hatalmas kereszttel jelölték meg, amelynek két oldalán a magyar és székely zászló lengedez.

Végezetül az alelnöktől azt is megtudhattuk, hogy az egy tőről fakadás tudata jótékony hatást gyakorolt Zala és Kovászna megye kapcsolatára is, melynek eredményeként 2003-ban együttműködési megállapodást kötöttek. Ennek hozadéka kulturális, turisztikai és gazdasági téren egyaránt kimutatható.