Közszolgálat egy életen át

A koronavírus-járvány miatt áprilisban elmaradt Kőrösi Csoma Sándor Napokat, a fokozódó fertőzésveszély miatt ősszel sem tudták megtartani, ezért október elején szűk körben adták át a nagy tudós nevét viselő és emlékét ápoló közművelődési egyesület díját. Az idén erre dr. Nagy Lajost, a hivatását évtizedeken át Rétyen gyakorló körorvost nevesítette a fennállásának 30. évét ünneplő társaság. Érdemeit Gazda József egyesületi elnök méltatása, valamint a kitüntetett ez alkalomból elhangzott köszönőbeszéde alapján tárjuk olvasóink elé.

Dr. Nagy Lajos Nagyernyén, az édesapja viszont Csomakőrösön látta meg a napvilágot, és 20 éves koráig ott is nevelkedett. Fiának sokat mesélt a székely falucskáról és annak nagy szülöttéről, akinek a nevét az egyik felmenője, Kőrösi Nagy József által az eklézsiának adományozott keresztelőkönyvbe jegyezték fel. Egy másik elődje, Nagy Pál pedig lelkész volt itt. Nem véletlen tehát, hogy miután orvosként Rétyre került, felkereste őseinek immár a közelében található fészkét, és a tudóssal kapcsolatos tények és a róla még fellelhető emlékfoszlányok után kutatott.

E hosszan tartó, áldozatos munka során döbbent rá, hogy nem csak apai ágon kötődik Kőrösi Csoma Sándorhoz. Anyai nagyanyja, Gecse Zsuzsanna vonalán haladva ugyanis Gecse Krisztináig jutott vissza, akiről azt is kiderítette, hogy ő és nem Gocz Ilona volt a székely nyelvész édesanyja, mint ahogy addig tudták. Ezek a felfedezések újabb kutatásokra sarkallták, melyek eredményeképpen elkészítette Csoma Sándor család- és nemzedékfáját. Ugyanakkor rámutatott a születésével és életútjával kapcsolatos számos tévedésre is, amelyekről beszámolt a tudós férfiúról évi rendszerességgel megemlékező és a szellemiségét ébren tartó kovásznai tanácskozásokon, valamint a Székelyföld folyóiratban.

Dr. Nagy Lajos azonban orvos és emberként ennél többet tett szűkebb és tágabb közössége megmaradása és fejlődése érdekében. Az ő érdeme például, hogy az omladozó Antos-kúria orvosi rendelőként és lakásként végre elnyerte a múltjához méltó rendeltetését Rétyen, és így megmenekült a pusztulástól. De tevőlegesen hozzájárult a kultúrotthon létrehozásához is. A változás után pedig 15 emlékművet állítottak a község falvaiban az ő kezdeményezésére, és a szacsvai megvalósulásához anyagilag is hozzájárult. Megírt nyolc könyvet, köztük Réty és az 1968-as közigazgatási átszervezéskor hozzá csatolt Komolló monográfiáját, de a felsorolást még hosszasan folytathatnánk.

Mindezek ellenére dr. Nagy Lajos egy végtelenül szerény ember maradt. Egyik kötetében így vall önmagáról: „(…) bár olykor éle­te­ket is mentettem, mégis legnagyobb érdememnek azt tartom, hogy mind a körzetem, mind a környék lakossága mindig bizalommal fordulhatott hozzám, kapum soha nem volt kulcsra zárva, és soha nem utasítottam el senkit.” Méltatója, Gazda József szerint ez is rámutat, hogy „élete során egy hivatást teljesített, az általa választott orvosi hivatást.” És ennek tudata „adta neki az erőt, a kitartást, a meg nem alkuvó helytállásra való képességet, amely őt alkalmassá tette” nemcsak az orvosi teendők lelkiismeretes ellátására, hanem más közszolgálati feladatok elvégzésére is.