Kraus Kuti István beült a színházbüfébe

Az egykori színész pályatársak úgy emlékeznek rá, mint akinek volt svádája, szerepekben sem szenvedett hiányt, mégis egy hirtelen döntés után otthagyta a színházat s a pályát Kraus Kuti István. Aztán az országot is. Életéből C’est la Vie címmel írt regényt, a szentgyörgyi ArtPrinter Kiadó által kiadott kötet szombat esti bemutatóján egykori munkahelye büféjében régi barátként Bogdán László, színháztörténészként pedig Szebeni Zsuzsa faggatta.

Kár, hogy ezek a mozaikkockák elvesszenek, indokolta Kopacz Attila, a kiadó vezetője, miért is foglalkozik szívesen az idősek emlékképeiből kirajzolódó korképpel. A most 81. évében járó „Csávó” szívesen mesélt az 1972-től 1980-ig tartó színészkarrierjének kissé nehézkes kezdeteiről, színpadi élményeiről, amelyeknek az vetett végett, hogy – megunván a benzinmizéria miatt egyre nehezebb ingázást Kézdivásárhely és Szentgyörgy között – elfogadta a kézdi szigetelőgyár adminisztrátori állását. Bár ott „kiskirály” volt, 1980-ban mégis emigrált, Németországban amatőr színjátszó csoportot vezetett 16 évig, majd Magyarországon, Gödön telepedett le.

Élete regényét „pátosz és modorosság nélkül” írta meg. Ez a könyv kamaszoknak is a kezébe adható, értékelte Szebeni Zsuzsa. Érte is emiatt kritika a kiadót, hogy nem eléggé „színházi” a mű, nincsenek benne leírások az egykori szereposztásokról. Ez azzal is magyarázható, hogy Kraus Kuti István nem érzett apostoli küldetéstudatot, azt is felmérte, magyar nyelven, kisebbségi színészként a „világot jelentő deszkákat” emlegetni némiképp illúziók kergetése. A könyv a LibriM könyvesboltban kapható.