Kurucvilág Gyergyóban

A lovas színház eszköztárát felhasználó, több mint 200 szereplőt felvonultató előadás zárta a Gyergyószentmiklós melletti réten immár 14. alkalommal megszervezett Székelyföldi Lovas Ünnepet. A gidófalvi dr. Kádár László által színtérre álmodott történelmi játék a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc (1703–1711) Gyergyói-medencei eseményeit elevenítette fel.

Az elnevezésében is tükröződő szándék szerint valóságos ünneppé terebélyesedett a szeptember 3–5. között lezajlott lovas találkozó, amelyet a szeszélyes, vasárnap délutánra begorombító időjárás sem tudott elrontani. Mint ahogy az előadásban résztvevő Partiumi Tököly és Rákóczi Kuruc Dandárok (Nagyvárad), Árkosi Ifjúsági Szervezet, Kovásznai Recefice Néptánccsoport, Balánbányai Ördögborda Táncegyüttes, Gyergyói Mocorgók Táncegyüttes, Szárhegyi Tatárdombi Lovarda, Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület és Málnásfürdői Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület lelkes tagjainak a fellépését sem akadályozhatta meg.

Amint azt már említettük, az előadás középpontjában a Nagyságos Fejedelem nevével fémjelezett küzdelem erdélyi eseményeihez szervesen kötődő Gyergyói-medencei mozzanatok állnak. A Cserei Mihály (1667–1756), Kölönte Béla (1883–1934) és Orbán Balázs (1829 –1890) által az utókor számára feljegyzett történéseket számunkra dr. Kádár László foglalt össze.

A szabadságharc kitörésekor Erdély és a történelmi Magyarország jelentős hányada a Habsburg Birodalom részét képezte. E területek lakosságának túlnyomó része pedig hajlamos volt a császárellenes lázadásra, mert a Bécs által kivetett adók súlyosabbak voltak a török uralom alatt megszokottnál. Így a kurucok első erdélyi sikerei után (bonchidai csata – 1703. nov. 10) a székelyek is Rákóczi zászlói alá álltak, és csak az 1708-ban nyakukba szakadt pestis, marhavész, valamint a velük járó nyomorúság vetett véget a kuruckodásuknak.

A hadi szerencse Erdélyben is változott, és egy-egy kurucok által elszenvedett vereséget (1704. jan .28 – Holdvilág, 1704. jan. 30. – Feketehalom, 1705. nov. 11. – Zsibó) követően a labancok adószedés címen módszeresen kifosztották Székelyföldet. Ráadásul deresre húzták, esetleg fel is akasztották mindazon férfiakat, akik nem tudtak időben az erdőkbe menekülni.

1707 végén labanc csapatok indultak Brassóból Háromszékre, Acton ezredes parancsnoksága alatt, aki legyőzte és Moldvába űzte a Mikes Mihály vezette háromszéki kurucokat. Ezt követően pedig a csíkiak ellenállás nélkül megadták magukat. Gyergyó népét azonban Both András királybíró (egyes források szerint alkirálybíró) ebben a válságos helyzetben is ellenállásra buzdította. A szavai hatására ismét fegyvert ragadó székelyek a Gréczes (egyesek szerint Geréczes)-tetőn fel is tartóztatták a feléjük nyomuló labancokat. Az örömük viszont nem sokáig tartott, mert helyi pásztorok segítségével Acton átkelt a hegyeken, és hátba támadta őket. A két tűz közé szorult atyánkfiai egy része az erdőbe menekült, a többieket lemészárolták. A csatában Both András is elesett. Ezt követően Acton felgyújtatta Gyergyó falvait, leromboltatta Both András várát, és felégetette Lázár Ferenc szárhegyi kastélyát.

Miért látta szükségesnek a szereplők lelkesedésének és odaadásának köszönhetően hátborzongató hitelességgel bemutatott múltbéli eseménysorozat felelevenítését?

– Volt-e értelme, hogy eleink szembeszálltak a betolakodókkal, és a tragikus következményekkel járó ellenállást választották? – kérdeztük a forgatókönyvíró, rendező és narrátor szerepét egyaránt betöltő dr. Kádár Lászlót.

– Fontosnak tartom, hogy székely népünk megismerje a saját történelmét. Ezen változtatni nem tudunk, azonban a jövőnk szempontjából nagy szükség van a józan kiértékelésre. Annál is inkább, hogy amint a Rákóczi-féle szabadságharc óta eltelt évszázadok is bizonyítják, a ránk támadó idegenek akkor győztek ugyan, de szép lassan eltűntek a történelem süllyesztőjében, mi viszont még mindig itt vagyunk. Soha nem szabad tehát elveszíteni a reményt, mert a borúra derű jön, a nehéz idők után jók következnek – hangzott a válasz.