Látványkoncert örömzenével

Rákász Gergely koncertorgonista Lords of the Organ V. című műsorával Erdély-turnéra indul. A május 13-án Kovásznán, 14-én Kézdivásárhelyen és 15-én Sepsiszentgyörgyön koncertező művésszel egyebek mellett a járványidőszakról, felkészülésről és a várható műsorról beszélgettünk.

– Milyen volt Rákász Gergely elmúlt két éve?

– Innovatív. Győrben plató-koncerteket tartottunk, aztán húsz kastély parkjában rendeztünk koncertkörutat, de tanyakoncertet is adtam.

– Mit hallhat ezúttal a közönség?

– Igazi örömzenét: Strauss-keringőt, Sosztakovicsot, Ravel-Boleróját, Bachot, Beethoven 5. szimfóniáját játszom, csupa olyan dolgot, melynek hatására úgy gondolom, a közönség besétál a terembe, majd a végén kilebeg 5–10 centivel a föld felett…

– Hogyan sikerül egyes visszatérő dalokat úgy eljátszani, hogy az előadó ne kapcsoljon automata pilóta üzemmódba?

– Egyrészt újra, meg újra megtanulom az adott darabot, mert közben érek, változom és az idő múlásával az adott darabban is mást veszek észre, mint korábban. Másrészt úgy vélem, nincs baj az automata üzemmóddal, hiszen koncerten nem szeretek arra figyelni, hogy most ez vagy az a rész jön, ott a szó szoros értelmében játszani kell.

– Meséljen egy adott dal begyakorlásának a folyamatáról.

– A darab nehézségétől függően egyik, majd másik kéz, vagy ha könnyebb a darab, összes kéz és láb egyszerre. Amikor már lassan el tudom játszani, tízszer eljátszom. Másnap eljátszom kilencszer, aztán hétszer, ötször, háromszor és mire oda jutok, hogy már csak egyszer kell eljátszanom, addigra álmomból felköltve is megy. Ez mind zongorán történik. Ezt követően átülök az orgonára és elkezdem a hangszerelést, az úgynevezett hangfestést. Mikor megvan, kezdődik elölről a tízes folyamat. Aztán eljátszom egy barátnak, feleségemnek vagy anyukámnak, majd elteszem fél- vagy egy évre, majd ismét kezdődik a tízes folyamat.

– Mi a látványkoncertek sikerének titka, és hogyan vélekedik arról, hogy sokak szerint ez a zene hagyományos orgonán, templomban szólal meg igazán?

– Az, hogy a közönséget szolgálom, ők állnak fókuszban és nem én. A szakmai ortodoxok utálnak. Ám ezer emberből 1–2 szőrszálhasogató szakmai jártasságú személy akad, aki azt hiányolja, hogy nem hallja a digitális orgonában, ahogyan a traktúrák mozgatják a mágneskapcsolókat, és ahogy a faléc csapódik az orgonában. Nálam nem géphang, hanem muzsika hallható, és Bach nem mágnescsattogást, hanem hangokat írt. Az sem mindegy, hogy elmegyek valahová, és fél napig készülhetek az esti koncertre az adott hangszeren, vagy például a Sors-szimfónia hangszíneivel, belső mozgásaival három hónapon át foglalkozhatom. Emellett néhány csodálatos kivételtől eltekintve a templomokban nem megfelelően karbantartott hangszerek találhatók, így adódik a kérdés: mikor nyújtok nagyobb élményt a közönségnek? Amikor sípol, zörög, nyekereg és hamis az orgona, vagy ha a jó hangzású saját hangszeremet viszem, miután hónapokig készülök egy műsorral?

– Új lemezt is vásárolhat a közönség?

– Két lemezt is felvettem a járványidőszakban: egy, a közönséggel összeállított meditációs lemezt, illetve a Lords of the Organ III-at.