Lelkes oktató és követendő példakép

A fúvószenekarok szervezésében és lelkes oktatásában kifejtett művészi munkásságáért Rónai Antal-díjjal tüntette ki a Romániai Magyar Dalosszövetség a komollói illetőségű, Sepsiszentgyörgyön tevékenykedő karmestert, Veres Istvánt.

A nevesítésre a szakmai szervezet éves, a koronavírus-járvány miatt ezúttal a világhálón tartott közgyűlésén került sor nemrég Kolozsváron, és így az ünnepélyes díjkiosztás is elmaradt.

Az 1986-ban született fiatal trombitaművész, hangszeroktató és karmester számos társához hasonlóan az áldott emlékű Kelemen Antal, a rétyi fúvószenekar legendás vezetőjének köszönhetően nyert betekintést és ismerkedett meg a zene csodálatos világával. A rétyi Antos János-iskola ötödik osztályos tanulója volt, amikor a tanár úr kezébe adta és egy életre megszerettette vele a fúvós hangszereket. Harsonásként kezdte, azonban egy év elteltével trombitásként folytatta zenei pályafutását, és vált (2001) a messze földön híres rétyi Kováts András Ifjúsági Koncert Fúvószenekar tagjává.

Réty után a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum, majd a Brassói Egyetem Zeneművészeti Karának trombita főszaka következett. Ez utóbbi elvégzése után a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola rézfúvós hangszer tanáraként kapcsolódott be 2007-ben Zágonban, 2009-ben Barátoson és 2010-ben Sepsibükszádon a felnövekvő nemzedék zenei oktatásába; Zágonban és Sepsibükszádon 2012-ben átvette a fúvószenekarok karnagyi pálcáját is. A tanítványai különböző megmérettetéseken elért sikerei tükrében pedig kijelenthető, hogy a Plugor Sándor Művészeti Líceum rézfúvós tagozatának hangszeroktatójaként is eredményes munkát végzett, miközben a rétyi fúvószenekarhoz is hű maradt. Méltatója, Sándor Árpád csíkszentsimoni karnagy, csíkszeredai iskolaigazgató szavaival élve „Veres István kiváló trombitás, a munkájában fáradhatatlan tanár, a diákjai szemében egy követendő példakép, több fúvószenekar lelkes oktatója és a székelyföldi fúvószenekari életnek immáron évek óta az egyik igen meghatározó és kiemelkedő egyénisége.”

Veres István óriási meglepetésként és egyben megtiszteltetésként élte meg a rangos szakmai díj odaítélését, amely a beszélgetésünk során kifejtett véleménye szerint számára nem csak öröm-, hanem energiaforrást is jelent, hiszen további eredmények elérésére sarkallja. Ugyanakkor tevékenysége, vagyis a hangszeroktatás, előadóművészként való fellépések és zenekarvezetés színvonalas folytatására kötelezi. Ő ennek a követelménynek eddig is próbált eleget tenni, hiszen zenekarvezetői ismeretei bővítése érdekében szeptemberben beiratkozott a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskola karnagyképzőjére, és rendszeresen látogatja annak előadásait. És teszi ezt annak ellenére, hogy az általa vezetett sepsibükszádi fúvószenekar létszám hiányában kénytelen volt beszüntetni a tevékenységét. A fiatal karnagy ugyanis nem adja fel, a sajnálatos módon vidékünkre is jellemzővé vált népességcsökkenés okozta nehézségeket, több település ifjainak az egy zenekarba való tömörítésével áthidalhatónak véli. Ennek megvalósításához viszont az érintett elöljárók támogatására is szüksége lesz.