Lelki oázisunk

Szombaton korai indulásunk pillanatában Sepsiszentgyörgyön még köd gomolygott, és az Olt völgyében is sűrű pára állta útját a kalandozó tekintetnek, Csíksomlyón azonban ragyogó napsütés fogadott. Mária rámosolygott a Kárpát-hazából és annak határain túlról összesereglett zarándokokra, akik hitben és lélekben megerősödni, hálát adni, vagy vigasztalást keresni jöttek el hozzá.

A járvány miatt a megszokottnál kisebb létszámban ugyan, viszont folyamatosan érkeztek a keresztalják a Kis- és Nagysomlyó tövében Isten iránti hálánkból megépített Hármashalom-oltárhoz. Így délre a tömeg, ha az előző alkalmakhoz képest foghíjason is, de egy év kényszerkihagyás után újra benépesítette az évszázadok során itt felszakadó fohászok és elmormolt imák által megszentelt hegyoldalakat.

A pünkösdi búcsú napjának reggelén mindig túlzsúfolt csíkszeredai állomás környékén ilyenkor szokatlan csend honolt, és a Márton Áron Katolikus Főgimnázium sarkán befordulván sem kellett másokhoz igazítani a lépteink. A Csíksomlyói Mária hívó szavára felkerekedettek laza sorokban, saját megszokott ritmusunkban haladhattak a kegytemplom felé. Ugyanakkor a portékájukat kínáló zsibárusok tolakodó hangja sem törte meg a szívekbe-lelkekbe lassan belopakodó áhítatot. De távol maradt az alamizsna reményében messze földről idevándorolt kéregetők hada is, és itt-ott lézengő helyi társaik meglepő visszafogottsággal hívták fel a figyelmet sanyarú sorsukra. Csupán az útkereszteződéseknél ácsorgó csendőrök látványa emlékeztetett némiképp a múltbéli zarándoklatokon belénk ivódott képre. Az arcokat fedő védőmaszkok pedig az immár több mint egy esztendeje nyakunkba szakadt áldatlan helyzetre.
Mivel csupán 22.110 máshonnan érkező és 15 ezer csíkszeredai számára biztosították a jelenlétet, félő volt, hogy csupaszon maradnak a szabadtéri oltárt körülölelő hegyoldalak. Éppen ezért örömmel és megnyugvással töltött el a szélrózsa minden irányából csörgedező embercsermelyekből a kegyhely közelében folyammá duzzadt tömeg méltóságteljes hömpölygése. A tervezettnél nagyobb részvétel a koronavírus okozta fenyegetettség árnyékában is nagy számban útra kelők elszántságának, valamint az ellenőrzés mellőzésének volt köszönhető. És ennek nem lehetnek káros következményei, hiszen a zarándokok eleget tettek a maszkviselés és távolságtartás kötelezettségének.

A búcsú jelképének számító labarumot hagyomány szerint a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium arra érdemesült végzős diákjai juttatják fel gyalogosan a nyeregbe. Az általuk és székely népviseletbe bújt társaikkal kiegészülő menethez csatlakoznak a lovag- és vitézi rendek képviselői, valamint az egyházi és világi elöljárók. Az idén sem történt ez másképp, és az utóbbiak között immár megszokott módon jelen volt Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese is.
A szentmise kezdete előtt dr. Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök megáldotta a zarándokok kegytárgyait és a pünkösdi búcsút. Ezt követően a világ magyarságának üzenetét és imaszándékát közvetítő szalagokat Máriapócsról gyalogszerrel Csíksomlyóra hozó Molnár Levente, csíkszeredai származású operaénekes szólt az egybegyűltekhez. „Útközben rájöttem, hogy semmi sem szebb a mi hazánknál. Olyan gyönyörű a Kárpát-medence, annyira egységesek vagyunk” – jelentette ki többek között meghatódva a zarándoklatát nemzeti egységért felajánló világhírű bariton, majd elénekelte az „Isten áldja meg a magyart” kezdetű palóc himnuszt.

„Isten hozott benneteket ebbe a bazilikába, ahol a magasságbeli ereje borít be árnyékával, ahol az Úr irántunk érzett szeretetének befogadása a mi elsődleges küldetésünk (…) A pünkösdszombati fogadalmi búcsú éppen a gyökérerősítést szorgalmazza, megerősítve abban, hogy a becsületünk, a kimondott szavaink és a tetteink egységet alkossanak. Jelenlétünk az oltár körül, élő hitünk, hűségünk jele. Bár fizikailag távolságot kell tartanunk, a tekintetünk, a mosolyunk, de mindenekelőtt a közös ima egységet teremt köztünk. Isten és a zarándoktárs iránt nyitott szívvel, egymás iránti felelősséggel végigjárva zarándoklatunkat, megelevenedik vallási, nemzeti és családi kapcsolatunk a gyökereinkkel, amelyekből táplálkozunk és növekszünk.” Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a híveket páter Urbán Erik, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke.

Az ittlétünk beszédesen mutatja, hogy mit jelent számunkra ez a tér és a fogadalmi búcsú – fogalmazott Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, örmény apostoli kormányzó. A főpap arra is figyelmeztetett: „rajtunk áll, hogy Csíksomlyó a mély és megélt hit földje a hitben gazdag Mária-kegyhely marad-e vagy sem.”

A búcsús szentmise főcelebránsa, Kerekes László segédpüspök „a Jóisten különleges kegyelme és ajándékként” határozta meg annak lehetőségét, hogy ebben az évben Csíksomlyón lehetünk. Az elmúlt időszakot pedig a mi hitünk, reményünk és szeretetünk „nagy próbájaként.”

„Honn vagyunk itt a nyeregben, ahová eljöttünk a Boldogságos Szűz Mária köszöntésére, fogadalmunk betartásának az évfordulóján. Honn vagyunk, mert fontos volt nekünk követnünk az őseink fogadalmát, és ebből évről évre újabb kincseket felszínre hozni, megerősödni, folytatni a feladatunkat, hivatásunkat. Honn vagyunk, mert fontos volt nekünk igent mondani a Segítő Szűz Máriával együtt a léleknek, és ezen keresztül teret adni a kiteljesedésnek, Isten végtelen szeretetének” – jelentette ki a búcsú idei szónoka, Salamon József lujzikalagori születésű gyimesbükki plébános, a moldvai magyarok körében itthont–otthont jelentő kifejezéssel élve. Rámutatott, hogy „vannak gyökereink és visszamegyünk a Jóistenhez”, mert tudjuk, ha Ő velünk van, akkor senki sem lehet ellenünk. Gyermekkori emlékeit felidézvén kiemelte, a moldvai magyarok számára Csíksomlyó „a lelki oázist jelentette”, mert itt testvérekre leltek, szabadon imádkozhattak anyanyelvükön, elénekelhették az ősi énekeket, önmagukra találhattak, megerősödhettek.
Az igehirdetést áldozás követte, amelyre a reggeli óráktól folyamatosan gyóntató zarándokpapok készítették fel az erre vágyókat. A szentmise végét jelentő himnuszaink és a székelyek tudatában azzá nemesedett egyházi énekek felcsendülését követően az embertömeg rendezett sorokban, fegyelmezetten, székely és magyar zászlókat lobogtatva, a járványügyi előírások betartása mellett hagyta el lelki feltöltődésének helyszínét.