Lemezismertető

Mekong Delta – Tales Of A Future Past

A Mekong Delta nemrég kiadott tizenegyedik nagylemeze megjelenése óta CD-lejátszóm állandó vendége. A Ralph Hubert basszusgitáros által „fantomzenekarként” létrehozott együttes zenéjét kezdetben techno-thrashként titulálták, hiszen akkor még a progresszív metal jelző nem volt használatos.

Hogy miért „fantomzenekar”? Ralph nagyon silánynak találta a `80-as évek német thrash metal-mezőnyét, és meg akarta mutatni, hogy germán földön is lehet minőségi thrash metalt játszani. Azonban az általa összeverbuvált zenészek – ahogy ő maga is –, egyes zenekarok tagjaiként különféle lemeztársaságokkal álltak szerződésben, és ez nem tette lehetővé, hogy nevüket más produkcióhoz adják. Így találták ki, hogy álnéven szerepeljenek a Mekong Delta-albumok borítóin. A csapat a kezdeti időszakban egyáltalán nem koncertezett, így évekig ment a találgatás, kik állnak az álnevek mögött?

A Mekong Delta igazából maga Ralph Hubert. Kezdetektől ő írja a zenét és a szövegeket, emellett basszus- és klasszikus gitáron játszik, és mivel ritkán koncerteznek, nincsenek állandó társai, csupán egy-egy lemez felvételéhez keres „legénységet”. Nálam az évek során nem tudott tévedni, és ezúttal is úgy vélem, kitűnő albummal rukkolt elő. A Tales Of A Future Past (Egy jövőbeli múlt meséi – szerk.) tíz tétele értelmezésemben egy, az emberiség jövőjébe tett látogatás, melynek egyes állomásait a négy instrumentális Landscape (Tájkép) jelzi. Az önző politikai és egyházi vezetőket agyhalott juhseregként követő és szolgáló emberiségre Hubert meglátása szerint nem vár fényes jövő, ahogy azt az egyes állomások címei (Into The Void, Waste Land) is jelzik, ám az utolsó, Isaac Albéniz Sevillájának „átgyúrásából” született Pleasant Ground mégis hagy némi reményt. A csodálatos zenei utazást ezúttal Hubert mester mellett a legutóbbi, In A Mirror Darkly (2014) rögzítésében is társ Martin LeMar énekes és Alex Landenburg dobos mellett a 2007-es Lurking Fearen is gitározó Peter Lake biztosítja.