Lószimbólumok értelmezései

Különleges alkalomra gyűlt össze vasárnap délben Kézdivásárhely művészetkedvelő közönsége: végre igazi, nem virtuális tárlatmegnyitón lehetett részt venni az Incze László Céhtörténeti Múzeumban, a XXIX. Incitato alkotótábor záró mozzanataként.

Dimény Attila múzeumigazgató elsősorban az Incitato tábort, szellemi műhelyt szervező Tóth családnak mondott köszönetet, akik a nehézségek ellenére is, rendületlenül tető alá hozzák ezt a rendezvényt, amelyet néhai Tóth Ferenc álmodott meg és kivitelezett.

Az Incitato közös központi tematikája minden évben a ló, különböző megközelítésekben. A kiállító művészek – Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Bajkó Attila, Bodó Dávid, Csutak Levente, Deák Barna, Deák M. Ria, Dimény András, Gábor Balázs, Horváth Gyöngyvér, Horváth László, Miholcsa Dávid, Miholcsa József, Nagy Hunor, Nagy Lajos, Németh Orsolya, Orth István, Pál Dániel, Sárosi Csaba, Simó Enikő, Szilágyi Imola, Tomos Tünde, Vetró András, Vetró B. S. András, Vincze László és Xantus Géza – idén a lószimbólumok témakörhöz kapcsolódó gondolataikat alkották anyagba, tetszés szerinti képzőművészeti ágazatban és technikával. A művészek Brassóból, Nagyszebenből, Temesvárról, Marossárpatakról, Kolozsvárról, Csíkszeredából, Zaboláról, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról, Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről és a magyarországi Sárándról érkeztek.

Tomos Tünde táborvezető kiemelte: talán észre sem vesszük, hogy hétköznapjainkat, mindennapi életünket jelképrendszerek szövik át, szimbólumaink közül különösen erőteljes a ló motívuma, amelyhez a legnemesebb tulajdonságokat társítjuk. Ez a fenséges, nemes állat örök idők óta a magyar ember társa a munkában, harcban és az elmúlásban is.

A kiállítást Vargha Fruzsina művészettörténész méltatta: szép és befogadható élmény, amikor ennyi különféle egyéniség összehangolódik, és létrejön egy közös tárlat, amelyben a téma egysége fejeződik ki.

Az Incitato tábor egyfajta családi hagyomány, hiszen vírushelyzettől, időjárástól és minden további gondtól függetlenül 1993 óta minden évben megszervezik és gondozzák ezt az eseményt azok, akik ösztöneikben hordozzák a művészet iránti alázatot és megbecsülést. Családi azért is, mert a művészek nagy része jelen volt a legelső táborokban is, közösséggé kovácsolódtak, és lelkesedéssel fogadják az újonnan csatlakozókat. A tárlatot megtekintve testet öltenek mindazok az értelmezések, nézőpontok, amelyek mindannyiunk lóképzeteihez társulhatnak. A formák ténylegesen vagy absztrakt módon bontakoznak ki, de mindegyikük közös jegye a megértés, melegség és pozitív viszonyulás – mutatott rá.
Végül, záró akkordként Ábrahám Anna zenei produkciója tette még ünnepibbé az alkalmat.