Ma van a háromkirályok napja

A karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja vízkereszt; egyházi nevén Epipháhia, a görög katolikusoknál úrjelentés, másutt a háromkirályok napja. A három király egyben az utasok, a vendégfogadósok védőszentje. A házszentelés vízkeresztkor ma is élő szokás a katolikus híveknél, de más hiedelmek, hagyományok is kötődnek e naphoz.

A házszentelés középkori eredetű keresztény szokása ma már egyre kevesebb helyen él tovább, sok székelyföldi és moldvai faluban azonban ápolják a hagyományt. A pap megfelelő szertartás keretében krétával felírja a három király nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűjét az ajtó szemöldökfájára, két szélére pedig az aktuális évszámot: 20+G+M+B+22. Régi hagyomány szerint ez megvédi a házat, a lakást a villámcsapástól és a boszorkányok rontásától. A felírást egész évben a helyén kell hagyni, nem szabad letörölni.

Székelyföld legtöbb katolikus helységében a papok jóval vízkereszt előtt, Gyimesben például már karácsony után, legtöbb helyen újév napján elkezdték a házszentelést. Arra törekedtek, hogy vízkeresztre befejezzék, hadd élvezzék az emberek a farsang örömeit. Akadtak olyan egyházközségek, ahol a házak felkeresése, megszentelése egy-két hetet is igénybe vett, hiszen vasárnap és temetési napon általában nem gyakorolták.

Csengettyűsök és vidimuszok

Gyöngyössy Orsolya Ozsdolai népszokások című monográfiájában olvassuk, hogy régebb a plébános már január első napján kihirdette a templomban, hogy melyik falurészben melyik napon kerül sor a házszentelésre, hogy január 6-ra mindenhol végezzenek vele. A legszorgalmasabb ministráns gyerekek közül kiválasztották a csengettyűsöket és a vidimuszokat, akiknek a kántor megtanította a bekérező versikét. Január 2-án reggel már útra is keltek a házszentelők: két csengettyűs, három vidimusz, a pap, a kántor, a megyebíró és a harangozó. Korábban a harangozónak nem volt fizetsége, így vízkereszt napján nagy kosárral járt a házszentelőkkel, abba gyűjtötte a járandóságát. A tojásért cserébe a magával hordott búzaszemekből szórt a tyúkok elé, hogy jól tojjanak. Napjainkban már csak a pap, a kántor és a gyerekek járnak házszentelésre, a harangozó és a megyebíró elmaradt.

Pozsony Ferenctől tudjuk, hogy Zabolán régen – még a két világháború között is – a nagyobb legények ilyenkor édességekkel halmozták el a papot kísérő kisgyermekeket, akik ezért cserébe kikiabálták a faluban a nagyobb lányok „csuszamlósabb” eseteit. Korondon a katolikusoknál a házszentelés után a papot az asszonyok, gyermekek, sokszor még a férfiak is a harmadik-negyedik szomszédig kísérték, hogy azon a nyáron a kenderük szép magasra nőjön.

Jézus megkeresztényködött

Bárth Jánosnál olvastuk, Székelyvarságon régen úgy mondták: ezen a napon Jézus megkeresztényködött. Aki tehette, misére ment, ahol a pap vizet szentelt. Mise végén az emberek hazulról hozott üvegbe, cserépedénybe töltöttek maguknak a vízből és hazavitték. Szentelményként használták, pl. a betegek tettek belőle a mosdóvizükbe.

Némely csíki székely faluban már a 20. század végén nem szenteltek vizet vízkeresztkor. Más székely falvakban volt ugyan vízszentelés, de az emberek inkább a nagyszombati szentelt vizet vitték haza.
A karácsonyfát is vízkeresztkor bontják le; régen addig nem volt szabad hozzányúlni a szaloncukorhoz, ami a gyerekeknek nagy gyötrelmet okozott. Az 1980-as évek előtt a pásztorjátékot is ezen a napon tartották Ozsdolán. Nyárádszentimrén a fonó vízkereszt utáni nap folytatódott, és farsang végéig tartott. Karácsonytól vízkereszt napjáig nem szabadott a guzsalyt kivinni a kapun, mert „ahová viszik, fergeteges lesz a juh”.

Vízkereszt napja is alkalmas időjóslásra: „Ha a vízkereszt vizet ereszt, ízikedet padra rekeszd” – mondják. (Az „ízik” takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár.) A tápaiak szerint a napsütéses idő hosszú telet ígér.

Fotó: MTI/Veres Nándor