Ma van Szent István ünnepe

Mivel a szentté avatási eljárás részeként 1083. augusztus 20-án, a Nagyboldogasszony nyolcadába eső vasárnapon nyitották meg István király sírját, a magyar egyház ezt a napot iktatta névünnepeként a naptárba. Mária Terézia 1774-ben nyilvánította országos ünneppé, a rendszerváltás óta számít a legfőbb magyar állami ünnepnek. A népi hagyományban alig van nyoma a Szent István-nap köré fonódó szokásoknak, de azért találunk egy párat.

A középkorban, amikor munkatilalom övezte, nagy tömegek indultak ezen a napon a Szent István-ereklyék felkeresésére, és nem csak az őt patrónusuknak tekintő csizmadiák, pénzverők és bányászok. (Sőt, 1640-től – VIII. Orbán pápa jóváhagyásával – az erdélyi ferences kusztódiának is ő volt a védnöke!) Manapság a magyarság egyik leglátványosabb kereszténynemzeti szertartása a szentjobb-körmenet, míg Felső–Háromszéken a legtöbb embernek a perkői búcsú jut eszébe augusztus 20-a kapcsán.

A több kutató által eredetileg Árpád-korinak vélt perkői kápolna egybehangzó nézetek szerint 17. század végi vagy 18. század eleji újjáépítése után válhatott búcsújáró hellyé, mely folytonosságát azóta is megőrizte, de inkább a rendszerváltás után nőtte szét felső-háromszéki kereteit, „vált visszhangzó népünnepéllyé”. Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész szerint a kápolna 1995-ben feltárt freskóit „az 1730-as évek körül, mikoron készültek, valószínű, épp ama céllal festették meg az Aporok, a Mikesek, hogy búcsújáró hellyé váljon a perkői kápolna, és a freskók oltárkép szerepét tölthettek be a liturgiában.” Kálnoki Mihálynak egyik, 1727. augusztus 18-án kelt, a Kézdiszentléleken lakó Apor Péternének címzett levelében találunk is megjegyzést: „Szent István király napján az becsületes páterek Szentlélekre gyűlvén…”

Újabban évről évre több ezres tömeg vonul fel a Kézdiszentlélek fölött magasló, 719 méter magas Perkőre a 2003 óta a környékbeli telepelülések állította tizennégy stációs kőkereszt által jelzett úton. 1996 augusztusa óta az 1890-ben épült régi iskolaépületben berendezett búcsújárók emlékháza is fogad látogatókat a mögötte levő Kiskászonban. Az itteni borvíznek különleges erőt tulajdonítanak a szomjukat oltani megálló búcsújárók.

Szent István-búcsúk

A történelmi Magyarország területén ötvenkét Szentkirály nevű helynévről tudunk. A Magyar Királyi Belügyminisztérium a 19. század végén, a 20. század elején új helységnév-katasztert szentesített, könnyebb azonosításuk érdekében ekkor lett a Szentkirályokból Sepsiszentkirály, Csíkszentkirály, Székelyszentkirály; Szentlélekekből Kézdiszentlélek, Csíkszentlélek, Székelyszentlélek és így tovább. A Székelyszentkirály névalakot 1905-ben tette hivatalossá a belügyminiszter, ezt megelőzően a falut egyszerűen csak Szentkirály néven emlegették a környéken.

Székelyföldön a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Szent István tiszteletére: Ajnád, Ákosfalva, Árkos, Borzont, Borszék, Bükkhavas, Csíkszentkirály (plébániatemplom), Csöb, Gyergyóbékás, Gyergyószentmiklós, Hargitafürdő, Hidegség, Kézdiszentlélek (Perkő), Kicsibükk, Kovászna, Marosszentkirály, Mezőbánd, Mikháza, Mikóújfalu, Nyárádszereda (tógáti kereszt), Sepsiszentkirály, Székelyszentkirály, Szörcse, Tekerőpatak (a kápolna megsemmisült).

Megemlíthetjük disznajói, 1785-ben épült kápolnát is, amely ugyan nem a történelmi Székelyföldön, hanem Szászrégentől északra található, de ma Maros megyéhez tartozik, akárcsak a magyar lakosságát az 1848. október 18-i román vérengzéskor elveszítő Mezőszengyel ugyancsak 1785-ben épült temploma. Moldvában Pusztina, Gajcsána és Kickófalva (régebbi nevén Steckófalva) védőszentje volt – manapság csak Pusztinán tartanak búcsút, de azt is augusztus 14-én, ahonnan a hívek utána a kacsikai búcsúra indulnak).

Negyvenes nap

Régen szokásban volt bizonyos vidékeken, hogy ahol a csépelést befejezték, ezen a napon nagy ünnepséget tartottak, néhol ekkor sütöttek először új búzából őrölt kenyeret; Sóvidéken ezt újbúza újzsengének nevezték. „A reformátusok ekkor úrvacsorát vettek, s az új kenyérből küldtek a szegényeknek és koldusoknak is. Ezt Sóváradon pománának nevezték. Parajdon is szokásos volt a koldusok, szegények megajándékozása újbúzából sült kenyérrel, cipóval” – írja Barabás László.

Ha napján szép idő van, jó gyümölcstermést ígér, de régen nemcsak ezért örültek a napsütésnek, hanem – Medárdhoz hasonlóan – negyvenes volta miatt is, ami azt jelenti, hogy 40 napig ugyanolyan marad az időjárás. Igaz, ez akkor is érvényes, ha ma esik az eső… A Gyimesekben viszont pont fordítva tudják: ha Szent István napján esik az eső, száraz ősz lesz, de ha meleg van, akkor esős ősz várható.

Mindenképp az ősz közelségére utalnak az olyan bölcseletek, miszerint ezen a napon vágják le a szúnyogkirályt, vagyis ettől kezdve már kevesebb lesz ebből a rovarból, vagy hogy Szent Istvánkor indulnak vissza a gólyák téli hazájukba. Vadasdon úgy vélik, ha gyülekeznek a fecskék, lassan lejár a tornacipő ideje.

Míg egyes helyeken a szabadban való fürdés tilalmát Nagyboldogasszony napjához kötötték, Parajdon például augusztus 20-hoz, amikor „a szarvas belepisilt a Küküllőbe”, de Atyhában, Siklódon vagy Székelyvarságon sem engedték tovább lubickolni a gyermekeket. „Valószínűleg ezzel a fürdési tilalommal van összefüggésben, hogy az első világháború utáni években eddig tartott a szovátai fürdőszezon, augusztus 20-a után elmentek a vendégek. Lejárt a kánikula, az időjárás lassan ősziessé vált.” (Barabás László)

Eddig a napig az aratást is befejezték: „ha István előtt kakukk szól, pénzelhetsz a gabonából” – szól a rigmus. Vadasdon, Atyhában azt mondták, az eddig le nem aratott zabot István király lova tapossa le. Pozsony Ferenctől tudjuk, hogy Zabolán úgy tartották, az őszi búza elvetését közvetlenül az ünnep után lehet megkezdeni, más orbaiszéki favakban viszont azt tekintették jó gazdának, akinek ilyenkor már a földben volt. Fenyéden közvetlenül Szent István király napja után, az első esővel vetették az őszi búzát. A zordabb természeti viszonyok miatt Alcsíkban rendszerint csak az ünnep után kezdtek hozzá a sarlós aratáshoz.

Első királyunk tevékenysége a történelem folyamán hol ilyen, hol olyan megvilágításba esett, a különféle nézőpontok függvényében, az éghajlat, a termelési módok változásával természetesen a gazdakalendárium is módosult az idők folyamán, de egyvalami biztosan nem. Nevezetesen az a tény, hogy minket, magyarokat az öt világrész bármely országában két szentről szoktak azonosítani: az egyik Árpád-házi Szent Erzsébet, a másik Szent István.