Magasra törtek a kisbakancsosok

Amikor én még kisbakancsos voltam… – mesélik majd unokáiknak azok a gyerekek, akik az Erdélyi Kárpát-Egyesület ifjúsági osztályának részeként a hétvégén részt vettek az első magashegyi téli túrán, és a Bucsecs-hegységben, a mălăiești-i menedékházban töltötték az éjszakát.

Azt gondoltuk, hogy Gáspár László Zsolt, a Kisbakancsos túracsoport alapítója és vezetője igen merészet gondolt akkor, amikor a kis- és nagygyerekes családokat a közel 800 méteres mászásra kivezényelte. A Glajerie-völgyi utak a hegy aljában már havasak voltak, a hegység oldalában pedig már félméteresnél is nagyobb hó vastagodott.

Ez volt tehát az első kellemes meglepetés, mely után a második, hogy mászunk, mászunk és… még mindig mászni kell. És bár a kapaszkodón hallatszott némi nyafogás a gyerekek részéről (és olykor a felnőttektől is hallhattunk valami erre hajazót), odafent kiderült, még van erejük estig ugrálni, és a havas oldalakon gurulni és csúszkálni a popsi-tepsikkel.

Jólesett a meleg étel, a kávé és tea a menedékházban, estére pedig a sűrű köd is felszállt, így már kirajzolódtak az égre a környező hatalmas sziklák, hegyek. Lenyűgöző látvány volt, és senki fejében meg nem fordult, hogy nem kellett volna feljönni, noha a szobákban mérsékelt meleg fogadott, és a pottyantós vécé is szült némi vitát a gyerekekkel, akik ilyet még nem láttak…

Másnapra csodálatos napsütésben részesített a természet, még egy rövid délelőtti túrát is bevállaltak a gyémántporos tájban azok, akiknek a megfelelő felszerelése is megvolt a biztonságos mászáshoz: túrabot, macskakarmok, hágóvasak nélkül nehéz lett volna a glaciális völgy második teraszáig, a Nagy kéményekig kikapaszkodni. Délben, a csoportkép elkészülte után boldogan indult haza a közel százfős csoport, amelyben 38 szerencsés kisbakancsos volt, köztük a legifjabb, négyéves Száraz Gergő.