Magyar emlékművek sorsa Erdélyben (4.)

Olay Ferenc az 1930. évi Budapesti Szemle 216. kötetében számvetést készített az elszakított területeken addig elpusztított emlékművekről, ebből idézünk részleteket. A szerkesztői megjegyzések forrásául többnyire Murádin Jenő A megsebzett szobor című műve szolgált.

Erdődön a vár lábánál, egy réten áll a Petőfi-emlékkő Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékére. Itt írta Petőfi Álldogálok a tó partján című költeményét. A sziklába helyezett emléktábla magyar sorait a románok olvashatatlanná tették. [1990 márciusában is megrongálták – szerk.]

Zilahon a csúcsai harcok alkalmával báró Wesselényi Miklósnak 1902. szeptemberben leleplezett szobra és Tuhutum vezér emléke – Fadrusz Jánostól – állítólag megsérültek. [A Tuhutum-obeliszk eltávolítását 1927 novemberében kezdeményezte a román városvezetés, véglegesen 1969-ben tűntették el, amikor a Securitate épületének udvarába szállították, és bronz turulmadarát beolvasztották. (2008 óta ismét van turulos Tuhutum-emlékmű a városban, Lőrincz Lehel alkotása). Az ezzel egy napon felavatott Wesselényi-szobrot 1919 januárjában román katonák összelövöldözték, 1935-ben pedig különítményesek barbár módon szétrombolták. A sérült kompozíciót 1942-ben újból felavatták, de az 1950-es években már ismét bedeszkázva állott. Utána is többször megrongálták, 1990 után sárga festékkel öntötték le, 1994-ben fej nagyságú bronzrögöt törtek ki belőle – szerk.]

Zsibón pedig a honvédemléket rongálták meg.

(folytatjuk)