Marilyn Monroe székely felfedezőjére emlékeznek

A ki tudja hány férfi fantáziáját megmozgató Marilyn Monroe-ról bizonyára sokan hallottak, de arról kevesebben, hogy egy székely fotósnak köszönhette a világhírnevet. Ez utóbbi tiszteletére ma emléknapot tartanak Kézdivásárhelyen.

Dienes Andor (André de Dienes) neve talán kevésbé ismert a nagyközönség számára, pedig munkásságával beírta magát a fotóművészet aranykönyvébe. Szerdán 13 órától – a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében – egy különleges vetítettképes előadással idézik fel rendkívüli életét és munkásságát a Vigadó Művelődési Központ színháztermében, délután öt órától pedig helyi fotóművészek munkáit tekinthetik meg az érdeklődők a központ dísztermében, akik Dienes nyomdokain haladva reagáltak ikonikus képeire, így tisztelegve művészi öröksége előtt. Az eredeti program szerint egy plakettet is szerettek volna elhelyezni a Petőfi Sándor utca 14. szám alatti épületre, ott, ahol a majdani fotográfus állítólag nevelkedett, de az utolsó pillanatban a szervezők elnapolták a felavatását (információink szerint talán máshol laktak, de ez 13 órakor kiderül). Az emléktáblát Vetró András szobrászművész készítette Hodor Levente helyi vállalkozó kezdeményezésére.

Jóslás a templomtoronyban

A kutatóknak egyelőre nem sikerült zöldágra vergődniük azt illetően, hogy ikafalvi Dienes Andor György kézdivásárhelyinek vagy torjainak tekinthető-e, mert ugyan a céhes városban anyakönyvezték 1913. december 18-án, de 1811-ben épült családi házuk Torján állott, ma is megtalálható az 511-es szám alatt. De az is lehet, hogy azt csak nyaralóként használták, és tulajdonképpen Kézdivásárhelyen éltek! A neve előtti jelző arra a híres családra utal, amely számos jeles személyiséget adott történelmünknek: nagybátyjai közül Dienes Ödön többek között a ma is álló kézdivásárhelyi múzeum, Dienes Jenő pedig a Székely Újság alapításában jeleskedett.

Andornak ennél jóval kalandosabb életet szánt sors, amit állítólag a templomtoronyban régi könyvektől körülvéve élő harangozó még kisgyerek korában előre felfedett előtte. Őhozzá a család ifjú szolgálólánya vitte el, és tőle tudta meg, hogy valahol a földgolyó másik felén köszön majd rá a szerencse. Sőt, jóslás közben az egyik könyvben két nagy M-betűre is rámutatott, mondván, azok döntő jelentőséggel bírnak majd az életében. Hogy az öreg harangozó tényleg ezt jósolta-e, örök titok marad, de végül ez a forgatókönyv valósult meg.

Tizenkét évesen maradt félárván

Az ebbe az irányba vezető útra azonban egy borzalmas családi tragédia terelte hősünket: 12 éves volt, amikor édesanyja kútba esett (vagy vetette magát), és szörnyethalt. Apja, aki korábban a sepsiszentgyörgyi Agrár Takarékpénztár igazgatói tisztségét töltötte be, ám a Trianonnal beköszönő impériumváltás keresztbe tett egzisztenciájának, hét gyerekük egy részével Budapestre költözött a jobb élet reményében. Bár ez ott nem jött össze számukra, nem sokkal később Andor is utánuk ment, és előbb kifutófiúként, majd egy selyemüzlet alkalmazottjaként tengődött.

Az ott közvetve megtapasztalt luxus, no meg a nők világa, amelybe belecsöppent, annyira felszárnyalta fantáziáját, hogy már 18 évesen nyakába vette a világot, és –rengeteget gyalogolva – Olaszországon át meg sem állt Tuniszig. A fáma szerint itt pillantotta meg azt az egyik bank előtt alvó kisfiút, akit a közeli fotósüzletből kölcsönkért (merthogy pénze nem volt megvásárolni!) Kodak Retinával kapott lencsevégre. Az azon nyomban előhívott felvétel olyan jól sikerült, hogy az addig a festészettel kacérkodó Andor örök éltre elkötelezte magát a fényképészet mellett.

Dobbantás a világhírnév felé

Az már Párizsban történt, hogy utcai tekergés közben egy úri hölgy megkérdezte, Rolleiflex kamerájával készítene-e róla és társáról pár felvételt, háttérben a Palace de la Concorde Pegasus-szobraival. Természetesen igent mondott, és innentől kezdve áttért a divatfotózásra – immáron André de Dienes néven. Újszerű technikát, látásmódot tükrözi munkáival csakhamar olyan hírnévre tett szert, hogy 1938-ban, az Esquire magazin szerkesztője meghívására Amerikába mehetett, követve korábban áttelepedő két bátyját.

Hollywoodban elsőként Fred Astaire állt (vagy inkább táncolt) a lencséje elé, de nemcsak sztárok sokaságát fotózta Ingrid Bergmantől Elisabeth Taylorig, Marlon Brandótól Henry Fondaáig, hanem például őslakos indiánokat, de a harlemi életbe is betekintést engedett munkái révén. 1944-ben, a film fővárosába való végleges költözése után döntött úgy, hogy a divatfotózás helyett inkább a szép lányokra összpontosít, és csakhamar kedvet kapott az aktfotózásra, ami akkoriban még Amerikában is jórészt ismeretlen műfajnak számított, de legalábbis Dienes Andor forradalmasította.

Ehhez a Blue Book ügynökség a 19 éves, barna hajú Norma Jeane Mortensont ajánlotta számára modellül, akit nem sokkal előtte, 1945 augusztusában szerződtetett. A 16 éves kora óta férjnél lévő, de a házaséletet széles ívben kerülő lány akkoriban gyári munkásként dolgozott, és korábban a légierő megbízásából dolgozó David Conover és barátai már fotózták őt, ám Dienes Andor képei révén robbant be a köztudatba, és vált kiszőkítet hajjal, Marilyn Monroe néven az 1950-es évek egyik legismertebb szexszimbólumává. Csak 1946 végéig már 33 címlapon szerepelt!

Szerelem első látásra

A székely fotográfussal egy jó hónapon át tartott a közös munka, miközben végigautózták a fél Vadnyugatot. Dienes Andor gyakorlatilag már az első nap beleszeretett, de még sok álmatlan, külön hotelszobában eltöltött éjszakának kellett eltelnie ahhoz, hogy végül megkérhesse a kezét.

Külön hálószobákba! Felháborodva kísértem Norma Jeane-t a hálószobájába, majd bezárkóztam a sajátomba, és megpróbáltam aludni. Norma Jeane most az elfojtott haragom tárgyává vált. Hagyta, hogy elkényeztessem, megvédjem és átszállítsam az Egyesült Államok felén, mindezt természetesnek véve, „fizetve” nekem egy mosollyal itt, egy köszönömmel ott és alkalmanként egy könnyes szemű pillantással, hogy kifejezze, mennyire meghatódott vagy elégedett.

Bolond voltam, hogy nem próbáltam semmit! Írtam neki egy levelet, amelyben elmondtam, mennyire elviselhetetlennek találom, hogy egy olyan nővel éljek együtt, akit kívánok, anélkül, hogy a karjaimba vehetném. Ez butaság és kegyetlen, mert az életben csak egy dolog számít, Norma Jeane, és ez a szerelem. Rájöttél, észrevetted? Megmutatom neked, hogy igaz. Gyere hozzám. Várlak. Szeretkezni fogunk. Nem fogsz csalódni. Szeretlek. Mindig szeretni foglak. Aláírtam: „Az őrült magyar, André.”

(Részlet Dienes Andor halála után előkerült memoárjából)

Arra csak tippelni lehet, hogy Marilyn Monroe-t milyen mértékben érintette érzelmileg ez a románc, de ha hagyott is benne nyomot, nagypályás pasikra hajtva azt jól leplezte. Legalábbis amikor öt hónappal később, egy hosszabb munka elvégzése után Hollywoodba visszatérő fotósunk telefonon hívta őt, lakonikus tömörséggel rázta le magáról: „Andre, kérlek, ne gyere. Ne vegyél feleségül. Bocsáss meg nekem.” Addigra már hivatalosan is elvált férjétől, és kezdte magába szippantani az a világ, ahol Joe DiMaggió, Arthur Miller, Yves Montand, a Kennedy fivérek és hasonszőrűek versengtek kegyeiért.

A titkos memoár

Dienes Andor megbocsátott neki, de elfejteni nem tudta. Mondhatni barátok maradtak, később is készített róla többnyire meg nem jelentetett sorozatokat– az utolsót 1953-ban, Beverly Hills egyik sötét völgyében, autójának fényszórói mellett. Utána még sok modelljébe belehabarodott, kétszer meg is nősült (gyereke nem született), de Marilyn Monroe örökre kiváltságos helyet bérelt a szívében.

Igaz, legbelül bántotta, hogy a díva sosem hivatkozott rá, mint első mentorára, viszont ő sem verte nagydobra intim kapcsolatukat. Erre csak a fotóművész 1985-ben – rákbetegség folytán – bekövetkező halála után derült fény, amikor a szőke bombázó rajongói betörtek a lakására, és mintegy kétezer, addig nem közölt felvétel mellett titkos naplójára is rábukkantak. Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy Dienes Andor szerette volna-e, hogy az egyáltalán nyilvánosságra kerüljön, de az biztos: a mai napig az ő képeit tartják a sztárról készült legjobbaknak.