Úgy tűnik, harcban állok, harcban állunk Reisinger Jánossal és híveivel. Ezt a helyzetet Reisingernek az Adyról tartott előadásán elhangzott igaztalan vádak váltották ki, bár a korábban (Sz. H., 2019. febr. 12) felsorolt hamis állításokon túl továbbiakat is könnyedén felfedezhetnénk. Most viszont csak a legfontosabbakra szorítkoznék.
Abba már bele se menjünk, hogy Adynak – más előadásain Vörösmartynak, Petőfinek – mely verseit állítja hallgatósága elé, mint legszebbeket, legnagyobbakat. Csak példaként: Vörösmarty három legszebb verse között nincs ott a Szózat Reisinger szerint. És nem csak Adyról mond elmarasztaló ítéletet. De most lássuk még egyszer, miket állított az Ady Endréről tartott előadásában. Idézem: „Három olyan óriási tehetségű költő volt az elmúlt 500 esztendőben, akinek önromboló életmódja miatt nagyon korán kellett a sírba szállnia… Balassi, Ady és Pilinszky.”
Itt csak annyit érdemes megjegyeznem, hogy az előadó már a bevezetőben megkíséreli befeketíteni – Ady mellett, akiről az előadása szólt – további két költőóriásunk, Balassi Bálint és Pilinszky János emlékét. És már ebben az állításában is két nagy hazugság van. Mert közismert, hogy Balassi nem önromboló életmódja miatt, hanem a csatatéren elszenvedett sebesülésébe halt bele túl fiatalon, másfelől Pilinszky 60 éves korában halt meg, ami akkor, 1981-ben semmiképpen nem volt túl korai halálnak tekinthető.
Reisingernek, hithű adventistaként, Balassival talán az a baja, hogy az feleségével együtt áttért a katolikus hitre, míg Pilinszkynek valószínűleg a homoszexualitásával van inkább baja, de ezt, a mai viszonyok közepette feltehetően nem meri kimondani. Vagy ezekről a tényekről nincs tudomása?
Aztán tovább Adyról: „Ady Endre legalább öt területen olyan önsorsromboló életmódot folytatott, amelyek közül egy is elég lett volna a korai halála előidézéséhez. Hiszen kicsapongásai során nemi bajt kap, alkoholistává válik, különböző kábító- és ajzószereket használ, vagyonokat ver el szerencsejátékokon, és a dohányzás rabjává válik. Mindezt számba véve valóságos csoda, hogy megélt 42 esztendőt. Az emberi életnek két nagy értéke van, a tehetség és a jellem. Tehetség szerint Ady az első sorban állt, a már említett költőtársaival együtt, a jellem tekintetében viszont nagyon hátul.”
Romlottság, züllöttség, erkölcstelenség, jellemtelenség. Reisinger szerint ezek jellemezték Adyt. Balassival és Pilinszkyvel egyetemben. Súlyos szavak. Csak az a baj velük, hogy nem igazak. De a prédikátor rajongó hívei talán észre sem veszik, hogy ezek az állítások – érthetőbben fogalmazva – valahogy így hangzanának: Látjátok, feleim, ti katolikus, református vagy unitárius magyarok, ilyeneket tartotok ti nagynak, ilyeneket, akik bár nagy tehetséggel voltak megáldva, alapjában véve, emberi mivoltukban züllött, erkölcstelen emberek voltak. De ugyanezt sugallja már az előadás címe is: Roncs és ragyogás – hiába volt Ady ragyogó, mint költő, emberként elzüllött roncs volt. Ilyen előadásokkal jól lehet a magyarok amúgy is romokban heverő nemzettudatát (lásd 2004. december 5-i népszavazást a kettős állampolgárságról) még jobban rombolni.
És most néhány mondatot az írásomhoz az internetes fórumon hozzászólóknak, akik között olyan is akad, aki az internetről idézi Reisinger János önéletrajzát, amely azonban – sajnos – nem teljes, mert elhallgatja a családi állapotára vonatkozó újabb fejleményeket. Több hozzászóló is kijelenti, hogy Ady nem szorul védelemre. Ez a megállapítás igaz lehetne, ha az előadáson Adyról elhangzott állítások tényszerűen igazak lettek volna. Azonban ha ezek az állítások nem igazak, akkor bizony még Ady, és persze Balassi és Pilinszky is védelemre szorul.
Az egyik hozzászóló kéri, mondjam el, milyen forrásokból cáfolom Reisinger állításait. Nos, elmondom. A Reisinger állításait igazoló források hiányával. Szerintem éppen Reisingernek kellene előbb merész állításait forrásokkal igazolnia, és nem nekem azok cáfolatát. Én, mint Ady nagy rajongója, elolvastam minden hozzáférhető könyvet az életéről és költészetéről (Bölöni György, Bölöni Györgyné Itóka, Révész Béla, Hatvany Lajos, Ady Lajos, Schöpflin Aladár, Dénes Zsófia, Kovalovszky Miklós, Király István, Robotos Imre, Kenyeres Zoltán, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső és nem utolsó sorban Csinszka könyveit stb.), és nem találtam egyetlen mondatot sem, amely igazolná az általam hazugságnak nevezett reisingeri állításokat.
Egy másik hozzászóló azt állítja, míg Reisinger egy közismert személyiség, addig én egy ismeretlen vagyok (azaz egy senki), akiről azt sem lehet tudni, miből merít bátorságot ahhoz, hogy bírálni merészelje „Reisinger Tanár Urat”. Érdekes szempont. Tehát a perdöntő kritérium nem az, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy ki a közismert, akinek mindig mindenben igaza van, és ki az, akinek semmiben nem lehet igaza, mert ismeretlen. Ha a közismert hazugságokat állít, akkor a hazugságok is igazsággá válnak, az ismeretlennek pedig akkor sincs igaza, ha igazat mond. Mert ismeretlen. Logikus, nemde? De ha már az a baj, hogy én ismeretlen vagyok, és ezért nem lehet igazam, akkor kérem a kedves hozzászólót, olvasná el egy ismert és köztiszteletben álló író, Czegő Zoltán írását a Székely Hírmondóból, amelyben ő is arra utal: Reisinger nem mond igazat.
Egy következő hozzászólónak annyit mondhatok, nem tudtam a véleményemet szemtől szemben elmondani, mert nem voltam ott, és azt csak utólag, hangfelvételről tudtam meghallgatni. De megjegyezném, nincs is nagy kedvem művészet- és irodalomtörténeti előadásoknak álcázott adventista bibliaórákra járni.
Végül arra kérem a tisztelt hozzászólókat, hogy ne bújjanak a névtelenség mögé, mert az egy vitában nem tisztességes, hanem hozzászólásaikat írják alá névvel és e-mail-címmel, hogy a felvetett ellenvéleményekre személyre szólóan tudjak válaszolni.
Tisztelettel: az ismeretlen Dranik Ferenc
Gratulálok, Dranik Ferenc,