Meghalt Kóbor János, az Omega énekese

A magyar könnyűzenei élet meghatározó alakját hétfőn érte a halál – erősítette meg az MTI-nek Trunkos András, az Omega menedzsere.

Kóbor János 1943. május 17-én született Budapesten, a műszaki egyetemen építészmérnök diplomát szerzett.

A Benkő László-féle Próféta gimnáziumi együttes egyesült egy másik gimnáziumi zenekarral, amelyben Kóbor János énekelt, így lettek a későbbi Omega alapító tagjai. Ezen a néven először 1962. szeptember 23-án lépett fel az együttes a Műegyetem várbeli kollégiumában, akkor már Benkő és Kóbor is műegyetemista volt.

Kezdetben angolszász slágereket játszottak, első kislemezeiken is ezek jelentek meg 1966-ban, a dolog akkor fordult komolyra, amikor már az Egyetemi Színpadon is felléphettek. Kezdetben még Kóbor János mellett énekelt a tavaly novemberben elhunyt Benkő László is. A hatvanas évek második felében azonban az Omega saját slágereinek többségét már Kóbor János, becenevén Mecky énekelte, az 1971 óta felvett dalokban pedig ő az egyedüli szólóénekes.

Az Omega első „aranycsapata” 1967-1968-ra alakult ki, Kóbor János és Benkő László mellett a gitáros Molnár György, a basszusgitáros Mihály Tamás és a dobos Laux József mellé legkésőbb Presser Gábor billentyűs csatlakozott, aki ötletes, találékony szerzőnek bizonyult, akkor születtek az első nagy slágerek: a Trombitás Frédi, a Régi csibészek.

Az együttest 1968-ban meghívták Angliába, ahol az Omega Red Star (így hirdették őket) a koncertek mellett elkészítette első albumát. Ezt követően a Hanglemezgyárban is felvehették az első önálló magyar könnyűzenei nagylemezt.

Az Omega nemzetközi pályafutása a magyarországi hivatalok akadékoskodásai miatt akkor nem indulhatott el, de belföldön az Illéssel vetekedve már a legnépszerűbb beategyüttesnek számítottak. E korszak csúcspontja az 1969-ben megjelent 10 000 lépés című album, olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa vagy a Gyöngyhajú lány. Utóbbi a tokiói Yamaha-fesztiválon különdíjat kapott és azóta számtalan külföldi feldolgozása készült.

A harmadik, Éjszakai országút című nagylemez után, 1971 tavaszán Presser és Laux váratlanul kilépett, hogy létrehozza az első magyar supergroupot, az LGT-t. A dobok mögé Debreczeni Ferenc ült, az Omegának új alapokon, szívós munkával sikerült megújulnia, a veszteséget Hűtlen barátok címmel énekelték meg. Benkő László Presser távozása óta kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amelyet 1973-ban az Omega használt először Magyarországon.

1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel, albumaik (Időrabló, Csillagok útján, Gammapolis) és a koncertek révén egész Európában, főleg a német nyelvterületen népszerűek lettek.

Kóbor János 2010-ben szólólemezt adott ki, egy 17 tételes rapszódiát. 2013 májusában, amikor az Omega együttes fennállásának 51 éve óta először koncertezett Oroszországban, magas orosz ortodox egyházi kitüntetést, Nagykereszt Érdemrendet vehetett át, az együttes többi tagja pedig a Mihail Alekszandrovics Romanov Nagyherceg Emlékéremben részesült.

Kóbor János 1987-ben Liszt-díjat kapott, 1998-ban a Magyar Köztársaság tiszti keresztjével tüntették ki. 2013-ban az Omega együttes tagjaként megosztva Kossuth-díjat kapott az együttes magyar könnyűzenében játszott úttörő szerepéért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló, a magyar rocktörténetben egyedülálló nemzetközi sikereket elért, legendássá vált fél évszázados művészi pályafutásuk elismeréseként. A Budapest díszpolgára címet 2013 júniusában vehette át.

2020 novemberében jelent tizennyolc dallal az Omega Testamentum című lemeze, egy héttel Benkő László és Mihály Tamás halála után. Kóbor János az MTI-nek akkor azt mondta, hogy a rockzenét kevésbé művészeti vagy zenei műfajnak, sokkal inkább hitnek tartják. „Ezt nagyon meredeken intézte az élet. A lemez megjelenésének időpontját már jó ideje kitűztük, de Laci és Misi halála mindannyiunkat sokkol és megfontolásra késztet. A koronavírus szörnyű dolog, de most időt ad nekünk gondolkodni, mi legyen az Omegával” – fogalmazott Kóbor János.

(MTI)